Századok – 1999
Tanulmányok - Cieger András: A politika forgószínpadán: Lónyay Menyhért útja a politikában (1873–1875) III/463
LÓNYAY MENYHÉRT A POLITIKÁBAN 493 gyon kedvelték), így személyük sem jelentett megfelelő garanciákat.11 0 Sőt Pauler naplójából megtudhatjuk, hogy az uralkodó kifejezetten neheztelt rájuk politikai magatartásuk miatt: [a február 18-ai miniszteri értekezleten] „...Bittó előadja a bécsi dolgokat: Tisza közjogi tekintetben kielégítő választ adott, 0 Felsége Senynyey és Lónyayra haragszik, mert ők okozták a konfúziót."11 1 A Lónyay által annyira remélt kihallgatás ezért örökre elmaradt. Epilógus Lónyay Menyhért március harmadikán ismét felszólalt a képviselőházban. Örömét fejezte ki a két nagy párt egyesülése felett és támogatásáról biztosította az új kormányt. Fenntartotta magának a jogot azonban arra, hogy a kormány hibái és tévedései ellen szót emeljen. Saját helyzetéről szólva pedig kijelentette, hogy ő továbbra is az 1867-ben megkötött kiegyezés talaján áll, de őrizni kívánja függetlenségét (azaz nem lép be a Szabadelvű Pártba): „...szükségét érzem annak, hogy a független állást és a vélemény szabad nyilvánítását e házban fönntartsam magam és azok számára, kik nézeteimet netán osztani fognák."11 2 A nyilvánosság előtt tehát igyekezett higgadt maradni, leveleiből azonban képet alkothattunk valós érzéseiről. Végső kísérletként Máriássy és a vacsorapárt néhány tagja ismét megpróbálta Sennyeyt és Lónyayt közeledésre bírni. A források tanúsága szerint Lónyay haragjában néhány napig hajlandó is lett volna valamiféle (jobboldali) ellenzéki összefogásra a Szabadelvű Párttal szemben (Rákosi Jenő félelme tehát reális volt). Lónyay tudtával a vacsorapárt egyes tagjai egyesülésre szólították fel Sennyey híveit, ám azok nem voltak hajlandók erre, és önálló konzervatív pártot hoztak létre (ez volt a Jobboldali Ellenzék).11 3 A sorozatos politikai kudarcok és csalódások után Lónyay búcsúbeszédével lényegében feloszlatta a vacsorapártot, hívei pedig — mint láthattuk — a legkülönbözőbb politikai utakon haladtak tovább. A Reform 1875 tavaszán az anyagi nehézségek miatt a megszűnés szélére került (előfizetői jelentős részét elvesztette, a pénzforrások kimerültek). Lónyay több hónapig próbálkozott a lap pénzügyi helyzetének a rendezésével, sőt ő maga dolgozta át a lap programját, szerkezetét, külső megjelenését (több gazdasági hírt adott, a pártoktól független maradt, nőtt a folytatásos szépirodalom aránya stb.)11 4 A lap azonban az újítások ellenére is erősen ráfizetéses maradt, így Rákosi 110 A tárgyalások menetéről és Lónyay szerepéről: Oláh, i. m. 284-319.; M. Kondor: i. m. 131-144. 111 Pauler Tivadar: Napi jegyzetek II. köt. OSZK Kt. Quart. Hung. 2611. 1875. febr. 18. 112 Az 1872-ik évi September l-re hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. XV köt. 1875. márc. 3. 72. 113 Máriássy, i.m. 13. köt. 107-108.; Kecskeméthy Aurél Naplója... 290.; maga Lónyay levelében így fogalmazott: „Ha Sennyey akarta volna, én bementem volna hozzá... Mindjárt első kezdetben lettünk volna 100-an, s most talán 150-en." Lónyay Menyhért Lónyay Alberthez MOL. P-470. l.cs. 1875. ápr. 9. (a dátum elírás, Lónyay márciusi leveleit — talán átmeneti kimerültségből, rossz lelkiállapota miatt — rendszerint hibás dátummal látta el, kiderül ez a levelek tartalmából, illetve abból, hogy néhányat valaki átjavított; helyesen: 1875. március 9.) 114 Lónyay Menyhért Lónyay Alberthez MOL. P-470. l.cs. 1875. márc. 13.; a lap új programja megtalálható: Reform 1875. márc. 14. 73.sz.
