Századok – 1999
Tanulmányok - Cieger András: A politika forgószínpadán: Lónyay Menyhért útja a politikában (1873–1875) III/463
494 CIEGER ANDRÁS és Kaas többszöri megbeszélés után június folyamán beolvasztották lapjukat a Pesti Naplóba. Lónyay ezzel kénytelen volt azt a lapot felszámolni, mely személyének népszerűsítője, eszméinek legkitartóbb hirdetője volt hosszú időn keresztül. Egyik levelében a lap valós szerepéről így vall: „Sajnálom, hogy elébb szűnik meg a lap, mint sem a Bank könyv megjelend, tehát nem lesz lap, mely mellette felszólaljon."11 5 Rákosi, csalódva a politikában és belefáradva az örökös csatározásokba, egy időre felhagyott az újságírással és a színház világába távozott.11 6 Kaas Ivor viszont az 1875-ös választásokon szerzett életében először mandátumot. Érdekes, hogy ezt kifejezetten Lónyay Menyhért tanácsára tette, aki személyesen folytatott tárgyalásokat a helyi vezetőkkel és Kaas választási költségeit is fedezte.117 Viszont Lónyay kiábrándultságát jól jelzi, hogy az 1875-ös választásokon nem kívánta jelöltetni magát, bár több felkérést is kapott. Először Buda első kerületének választói keresték meg őt, Lónyay azonban visszautasította a jelölést, hisz a kerület kormánypárti képviselője, Pauler Tivadar — Lónyay barátja és korábbi minisztertársa — újra itt szándékozott indulni.11 8 Később pedig Hátszeg város (Hunyad megye) mandátumát ajánlották fel neki, ám általános csalódása a politikában és régi választókerületeiben elvették a kedvét az indulástól: „...most jobb nekem a képviselőségbe be se menni, s amennyire csak lehet, mindentől távol tartani magam. A főrendeknél is ritkán fogok felszólalni. Ha meg akarnám magam választani itt Hátszegen az igen kevésbe kerülne", „Kedves Bercim, úgy látom hogy neked az a véleményed, választassam meg magam Hátszegen. Nincsen hozzá kedvem. - mit csináljak én a pártok mostani helyzetében az alsóházban? mameluk nem lehetek. Sennyeiánus még kevésbé — de a pozsonyiak dezerciója, a beregiek hálátlansága annyira elkedvetlenített, hogy én nem tolom fel magam sehol jelöltnek" — írta leveleiben testvérének, Albertnek.119 Lónyay Menyhért így nem is lett tagja az újonnan összeülő országgyűlésnek. (Legalábbis rögtön nem...) *** 1875. Lónyay politikai pályáján is korszakhatárként szerepel. A rendszer fennállása óta a kormánypárt meghatározó egyénisége volt, de most megválik a párttól és függetlenként politizál tovább (hisz az ellenzéktől még nagyobb távolság választja el). Az 1875-ös választásokat követően pedig több évtized után megválik a Képviselőháztól is. Politikai pályája azonban ennek ellenére nem ér véget ebben 115 Lónyay Menyhért Lónyay Alberthez MOL. P-470. l.cs. 1875. ápr. 9. (márc. 9.) Lónyay itt az 1875 végén megjelenő könyvére utal: Közügyeinkről II. A Bankügy Bp. 1875. 116 Erről pl.: Rákosi Jenő Dóczy Lajosnak OSZK Kt. Levelestár 1875. febr. 19. 117 pl. Lónyay Menyhért Kaas Ivorhoz MOL. P-336. 9. tétel 3. d. 1875. júl. 1. 118 Pauler Tivadar: Napi jegyzetek II. köt. OSZK Kt. Quart. Hung. 2611. 1875. máj. 13.; valamint: Oláh, i. m. 338-339. 119 Lónyay Menyhért levele Albertnek 1875. jún. 21. és jún. 30. MOL. P-470. 1. tétel 1. cs.; Lónyay Menyhért Kaas Ivorhoz MOL. P-336. 9. tétel 3. d. 1875. júl. 1.; a pozsonyi választókerület erőviszonyairól, a jelölés elhúzódásáról: Szalay Ödön Lónyay Menyhértnek MTAK Kt. Ms 530f>/73-74. 1875. máj. 30. és jún. 4. Pozsony végül pár nappal a választás előtt megkereste Lónyayt, ám ő már nem fogadta el a jelölést.
