Századok – 1999

Tanulmányok - Cieger András: A politika forgószínpadán: Lónyay Menyhért útja a politikában (1873–1875) III/463

492 CIEGER ANDRÁS anélkül a kabinetbe, hogy a pénzügyi siker garanciáit (legalábbis Lónyay képében) magával bele ne vigye. Erősen hiszem, hogy nem tudnak a pénzügyi tárcával bánni. Sok tudományuk lehet, Szélinek csak is ismerete van sok, de a gyakorlat, a hozzávaló genie az egyedül Lónyayban van meg. Már most pedig oly pozitív adatok vannak a kezeim közt, hogy a dolog nem így fog történni, melyek minden kétkedést kizárnak. [...] Engem nagyon elfogott az aggodalom, hogy Lónyayt Senynyehez szorítják. Nem csodálnám, s nem vehetném az annyit bántottól rossz néven. "107 A kormánypárt és a balközép programjának összehangolása február 25. táján fejeződött be, ám a személyek kiválasztása még eltartott egy ideig. Ekkora már Lónyay számára is világossá vált visszatérésének lehetetlensége, 26-án és 27-én írott leveleiből kiderül, hogy a tárgyalások menetéről hézagosak az ismeretei, pletykákat tud csak tovább adni, az események rajta kívül és tőle távol játszódnak. Ez a helyzet egy újfajta magatartást kényszerít ki belőle, kívülállóként gúnyosan elítéli kortársait, vádként pedig ugyanazt fogalmazza meg velük szemben, amit neki is gyakran felemlegettek mások: „Megvallom mind ehhez a kicsinyesen személyes politikához sajnálkozva nevetek, valódi jó kedvem lett — akarat ellen fütyörészve jöttem ma haza — pedig már rég nem történt meg rajtam. Ily kisszerű önzésteljes intrikák között, emelkedve éreztem magam, valóban nem érdemlik meg hogy a legkisebbre is becsüljem őket."10

8 Hosszas rábeszélésre a kormánypárti br. Wenckheim Béla vállalta el (átmenetileg) a miniszterelnöki tisztséget, aki átvette az egyeztetések irányítását, melyek lezárulása után 1875. március elsején ünnepélyes körülmények között sor került a két párt egyesülésére, illetve az új megalakulására, melynek neve Országgyűlési Szabadelvű Párt lett.10

9

Az új, vegyes összetételű kormány pedig másnap lépett hivatalba Wenckheim vezetésével: az ország belügyminisztere Tisza Kálmán, pénzügyminisztere Széli Kálmán, közmunkaügyi minisztere pedig Péchy Tamás lett (stb.). Jól látható tehát, hogy Lónyayt (valamint híveit) teljesen mellőzték a tárgyalások utolsó heteiben. Még Sennyey is erősebb pozíciót foglalt el, 27-ig komolyan felmerült bevonása a kormányba (különösen Wenckheim és Tisza kísérletezett ezzel), ám végül az uralkodó akaratának megfelelően ő is kimaradt. Sajnos ezek okait a most rendelkezésre álló források alapján nehéz pontosan megállapítani. Feltehető azonban, hogy mivel az uralkodó egy erős és egységes kormánypárt megteremtését tartotta kívánatosnak, ekkor már nem járult hozzá semmilyen koalíciós megoldáshoz. Tudta egyrészt azt, hogy Tisza bevonásával Lónyay és Sennyey nélkül is képes megalakulni egy nagy többséggel rendelkező kormánypárt, másrészt pedig számára is ismert volt, hogy Lónyay és Sennyey meglehetősen népszerűtlenek mind a Deák-pártban, mind az ellenzék körében (egymást se na-107

Rákosi Jenő Dóczy Lajosnak OSZK Kt. Levelestár 1875. febr. 21. 108

Lónyay Menyhért Lónyay Alberthez MOL. P-470. l.cs. 1875. febr. 26. („Ismét írok ma, mert óráról órára változnak a viszonyok..." kezdetű levél) 109

A februári tárgyalásokról Csengery Antal számol be feljegyzéseiben: Csengery Antal hátrahagyott iratai és feljegyzései Bp. 1928. 332-346. Megtudjuk tőle azt is, hogy a Deák-párt zöme nem volt túlzottan lelkes a fúzió és a kormányalakítás ilyen megoldása miatt.