Századok – 1999

Tanulmányok - Cieger András: A politika forgószínpadán: Lónyay Menyhért útja a politikában (1873–1875) III/463

LÓNYAY MENYHÉRT A POLITIKÁBAN 491 A fúziót megelőző két hét politikai történései és Lónyay naponta változó hangulata elég jól nyomon követhetőek. A kormány a költségvetés elfogadása után csomagolt, Bittó miniszterelnök Bécsbe utazott és február 14-én beadta kormánya lemondását. Az uralkodó másnap Tiszát is Bécsbe kérette, aki a kihallgatás után már február 16-án visszaérkezett Budapestre. Lónyay felbuzdulva az új politikai helyzet kialakulásán, 15-én két év kihagyás után ismét tollat ragad és naplóírásba kezd: „Jegyzeteim rég elhagytam, mert mélyen megundorított a politika, elkedvetlenített az emberek magaviselete. Hálátlan lennék ha ezt általában mondanám az emberekről, maradtak barátaim a visszavonultságomban is, kik annál jobban ragaszkodtak hozzám, mentől nagyobb méltatlansággal viseltettek irányomban különösen azok: kiket leköteleztem, ennélfogva kiknek hálával kellett volna irányomba viseltetni. Megkezdem jegyzeteim, mert érdekes kezd lenni a korszak, s kár lenne ha az erre vonatkozó benyomásaim nyom nélkül enyésznének el."104 Ezt követően pedig a korábban már ismertetett beszélgetést íija le, melyben egy vonatút során Andrássy próbálta megnyerni őt. Az egy hónappal korábbi események felelevenítése a titkos reménykedés egy újabb bizonyítékaként is felfogható. Feltehetően az események újabb fordulatai (pl. Tisza sikeres kihallgatása, illetve az, hogy őt viszont nem hivatta az uralkodó) ismét elkedvetlenítették, naplója nem folytatódik, számos lapja üresen marad. Február 17-én már testvérét csak olyan háttértárgyalásokról tudja tudósítani, amelyekben ő nem vesz részt, illetve felmerül már benne — bár még csak kesernyés iróniával — az ellenzéki szerep vállalása is: „Roppant szeretnék már egyszer oppozíció lenni - oly könnyű lenne a szerep".10

5 Tisza visszatérését követően ugyanis lázas egyeztetésekre került sor a fúzió kérdéséről a Deák-párt egyes vezetői (pl. Bittó, Csengery, Széli Kálmán) és Tisza balközép pártja között (pl. Tisza, Péchy Tamás, Várady Gábor). Február 21-én a király is lejött a magyar fővárosba, hogy meggyorsítsa a kormányalakítási tárgyalásokat és hogy végképp eloszlassa fenntartásait a balközép kormányra kerülésével kapcsolatban. Több politikus kihallgatása (pl. Csengery, Gorove, Bittó) és Andrássy táviratai végül Tisza elfogadásáról győzték meg. A vacsorapárt eközben mindent elkövetett a saját és Lónyay pozíciójának a javítása érdekében: kísérletet tettek egy újabb tárgyalás megszervezésére Tiszával, mindössze egyetlen feltételt szabtak, Lónyay kerüljön be az új kormányba, ám végül ez a megbeszélés is elmaradt. Feltehetően igaza volt annak a kortársnak, aki úgy jellemezte ekkor a vacsorapártot, mint amelynek nincs határozott iránya, hisz a kormányra kerülésért még a nagy ellenfelekkel is kész volt megegyezni, akár koalíciós formában is (bár a programok összehangolásával), feladva azt a régóta képviselt elvet, mely szerint a stabil kormányzás érdekében csak a fúzió a helyes lépés.10

6

Rákosi Jenő azonban látva az események menetét február 21-ei levelében már teljesen reménytelennek ítélte meg Lónyay helyzetét, csalódottan így írt Dóczy Lajosnak Bécsbe: „Megvoltam győződve arról, hogy Tisza nem megy keméthy Aurél Naplója 1851-1878. szerk. Rózsa Miklós Franklin 1909. 290. (a német idézet magyar fordítása) A napló forrásértéke, megbízhatósága egyébként kérdéses. 104

Lónyay Menyhért feljegyzései MTAK Kt. Ms 5306/7. 1875. febr. 15. 105

Lónyay Menyhért Lónyay Alberthez MOL. P-470. l.cs. 1875. febr. 17. 106

Oláh, i. m. 297-298., 303-305.