Századok – 1999
Tanulmányok - Cieger András: A politika forgószínpadán: Lónyay Menyhért útja a politikában (1873–1875) III/463
490 CIEGER ANDRÁS a parlamentarizmus reformjának (pl. új házszabály, a főrendiház működésének megváltoztatása) és egy erős kormány létrejöttének szükségességéről." A politikai események menetében azonban a következő napokban gyökeres fordulat következett be. Sennyey és Lónyay felszólalásai után február 3-án elmondott hosszú beszédében Tisza Kálmán az ország aggasztó gazdasági helyzetére tekintettel a közjogi helyzet elismerésére (átmeneti elfogadására) és a pártok öszszefogására szólított fel (a konkrét teendőket illetően jelentős különbség a három beszédben viszont nem volt).10 0 Ezt követően felgyorsultak az események. A beszéd hatására a Középpárt már másnap bejelentette, hogy csatlakozik Tiszához, de üdvözölte a felszólalást Lónyay és Sennyey is. Az országgyűlés szinte minden tagja érezte, elérkezett a politikai változás pillanata. Mindenki izgatottan tárgyalta a történteket, az újságok és a magánlevelek tele voltak a legkülönfélébb találgatásokkal, politikai kombinációkkal. Hírek érkeztek különféle titkos megbeszélésekről, az egyes tárcák várományosaiként napról napra más és más neveket emlegettek. Lónyayban is erősödött a visszatérés reménye, de ismerte a politika kiszámíthatatlan fordulatait is, ezért ekkor született írásaiban a bizakodás valamint a kétely és a kiábrándultság hangja egyszerre van jelen. Testvérének február 3-án így írt: „Én csak azon elégtétel után vágyódom, hogy reám [azaz velem - C. Α.] számoljanak, a többivel nem gondolok, hatalom után éppen nem vágyódom".101 Ez azonban nem feltétlenül volt így, csak a számos kudarc óvatossá tette, ezért esetenként önmagának és testvérének sem volt képes bevallani, hogy bízott nemcsak erkölcsi, de politikai rehabilitációjában is. Egy héttel későbbi leveleiben lényegében egyetlen vágyaként jelöli meg, hogy ismét találkozhasson az uralkodóval és hogy a király kéije ki véleményét a politikai helyzetről, hisz így visszatérhetne a történések irányítói közé és a közvélemény szemében sem tűnhetne kegyvesztettnek: „Egyre megvallom vágyódom, és ez az, hogy a Felség hivasson, ez által bizalmát nyilvánítsa, s nekem lenne alkalmam vele a helyzetről szólani",102 illetve pár nappal ezek után: „...csak egy dolgot szeretnék megvallom elérni, s ez az egy hogy a Felség hivasson. Ez lenne az én elégtételem melyre vágyódom".10 3 *** 99 Az 1872-ik évi September l-re hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója, szerk. Nagy Iván. Buda, 1875., 1875. febr. 1. XIV köt. 265-279. Pauler Tivadar igazságügyminiszter Lónyay beszédéről a következőket jegyezte fel naplójába: „...nincs nagy hatása, ámbár igen szépen és jól ki van dolgozva.", Pauler Tivadar: Napi jegyzetek II. köt. OSZK Kt. Quart. Hung. 2611. 1875. febr. 1. 100 Senyey és Tisza beszéde megtalálható: Az 1872-ik évi September l-re hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója, szerk. Nagy Iván. Buda, 1875. XIV köt. 221-228. 1875. jan. 29. és XIV köt. 289-300. 1875. febr. 3. A beszédek között különbségek részben a hangsúlyokban és a retorikában, valamint az előző évek politikájának értékelésében, illetve egyes részletekben voltak: Lónyayval szemben Sennyey a közös bankrendszer híve volt, Tisza pedig a megyei autonómia változatlan fenntartása mellett állt ki. 101 Lónyay Menyhért Lónyay Alberthez MOL P-470. 1. tétel 1. cs. 1875. febr. 3. 102 Lónyay Menyhért Lónyay Alberthez MOL. P-470. 1. tétel l.cs. 1875. febr. 10. 103 Lónyay Menyhért Lónyay Alberthez MOL. P-470. 1. tétel l.cs. 1875. febr. 13. Lónyay csak az uralkodó kézfogását érdemelte ki az 1875. január 9-ei udvari bálon (Pesti Napló 1875. jan. 10. 7. sz. reggeli kiadás). Ám Kecskeméthy szerint Lónyay ezt a gesztust túlhangsúlyozta, ami viszont végleg megharagította Ferenc Józsefet: „Ha Lónyay úr kegyem legcsekélyebb jelét (értsd a bálban a kéznyújtást) úgy tekinti, mint bátorítást a kormány megdöntésére, akkor nem fogadhatom", Kecs-
