Századok – 1999
Tanulmányok - Cieger András: A politika forgószínpadán: Lónyay Menyhért útja a politikában (1873–1875) III/463
486 CIEGER ANDRÁS mely egy erősen idealizált képet festett a nemzeti összefogásról, illetve egy a haza érdekében munkálkodó politikusokat összefogó egységes pártról. Ez a klasszikus felfogás még meglehetősen elutasító a pártosodás (a számos önálló érdek artikulációs) folyamataival szemben, és végső soron bizalmatlan a pártszerű (kötött) működési forma iránt is.8 4 1875. márciusi búcsúbeszédében például, melyet hívei előtt mondott el, üdvözölte ugyan a pártok egyesülését, ám nem értett egyet az új pártokat megosztó törésvonallal: „Úgy látszik, hogy most ismét szavak szerint kívánnak a pártok sorakozni. Egyik magát konzervatívnak vallja, holott nem képzelhető párt, mely valamit konzerválni ne kívánna. így például én mindent mi a magyar államiság és nemzetiség biztosítására szolgál, nemcsak konzerválni, de erősíteni és tovább fejleszteni kívánom. Továbbá konzerválni akarom a közjogi kiegyezést. [...] Másik párt most vette fol a szabadelvű elnevezést. Én szabadelvű voltam mindig, de nem ragaszkodom a puszta szóhoz vagy egyes teoretikus fogalmakhoz, hanem alkalmazom ezen elveket saját viszonyainkhoz és érdekeinkhez. Reánk nézve káros volt és káros lehet puszta szabadelvű teóriák végett háttérbe szorítani a legfontosabb érdekeinket, kivált a nemzetiségi [azaz a nemzeti - C. Α.] politika terén. Ha nekem kellene egy alkalmas elnevezést választani, én a haladást tűzném ki jelszóul, haladást azon irányban, mely képes Magyarországot egy rendezett és alkotmányos állam minden kellékének megszerzésére vezetni, az anyagi és a szellemi felvirágzást előmozdítani...". Beszéde végén pedig kijelentette, örül hogy ismét függetlenként politizálhat: „...megkönnyebbülve érzem lelkemet, hogy a pártfegyelem nyűge alól megszabadultam".85 Lónyay és a fúzió Végül arra teszünk kísérletet, hogy rekonstruáljuk, milyen konkrét gyakorlati lépéseket tett a vacsorapárt valamint Lónyay Menyhért politikai céljai eléréséért és ezek a lépések mennyire jártak sikerrel. Célunk nem a fúziós tárgyalások aprólékos nyomon követése (hisz ezt már többen megtették), hanem az, hogy bemutassuk milyen szerepet játszott az 1874-1875-ös esztendők politikai folyamataiban a csoport, illetve maga Lónyay. Meglehetősen nehéz a kutató feladata, hisz a különböző tárgyalásokról, esetlegesen létrejött (titkos) megállapodásokról csak elszórt információkkal rendelkezünk, illetve az is valószínű, hogy ezek a 84 Hasonló megállapításra jut Deák Albert is munkájában: Deák, i. m. II. köt. 158. Érdekes megemlíteni, hogy Kautz Gyula egyetemi tanár (a vacsorapárt tagja) 1876-ban megjelent könyvében is még meglehetősen leegyszerűsített képet rajzol a pártok lehetséges típusairól és azok funkcióiról, lényegében egy konzervatív és egy haladó pártot tart elfogadhatónak, egyéb irányzatokat tévesnek és feleslegesnek ítél. Erről Kautz Gyula: A politikatudomány kézikönyve Bp. 1876. 292-297. Am a pártok szerepének felértékelődése még így is látványos, hisz tankönyvének első kiadásakor, 1862-ben a pártok még önálló fejezetben nem is szerepelnek. Egy korabeli röpirat szerint a pártok és a pártfegyelem a magyar közélet mételye (egy éhes és dühöngő bikához hasonlítja máshol őket), az angol pártrendszer idegen ettől a nemzettől, költséges és meddő: „Ott kezdődjék hát létünknek újabb üd-alapja, ott a valódi „reform."·, hogy a ,j)árt" vesszen ki egészen... Légyen a párt de akármilyen is, csak: „bárd" a Magyarnak, kit hideg angolszász fajú véralkatnak híja ily veszedelmes szert gyakorolni: soh' sem tesz ügyessé" Ezért a pártosodás helyett egy nemzeti (újra)összefogásra van szükség. Egy elfogulatlan, A pártokról a Lónyay-ügy folytán Bp. 1873. 28., 32. A képviselői függetlenség megőrzésének további kísérleteiről: Szabó, 1992. i..m. 203-205. 85 Reform 1875. márc. 5. 63.sz.
