Századok – 1999
Tanulmányok - Cieger András: A politika forgószínpadán: Lónyay Menyhért útja a politikában (1873–1875) III/463
LÓNYAY MENYHÉRT A POLITIKÁBAN 485 lehet. Igaz, hogy züllött, de van elve, van múltja, van képessége, elemeinek a száma az országban nagy és tekintélyes, hivatása meg nem szűnt s mindezen okoknál fogva a Deák-párt életképes" - írta a Reform 1874. február 14-én, Lónyay még aznap egyetértőleg gratulált Kaasnak a vezércikkért.81 Épp ezért Lónyay támogatta a fúziós terveket is, melyet természetesen a Deák-párt vezetésével (dominanciájával) gondolt megvalósítani. 1875 után azonban már elképzelhetőnek tartotta egy teljesen új ún. „nemzetgazdasági párt" megalakítását is: „A politikai élet, a pártok állása hamis mederben mozog, a pártok elnevezése is elvesztette minden valódi értelmét. Szabadelvű mind.[...] Nincsen tehát helyes alapokra rendezett pártéletünk. S ha valaha most kellene elérkezni azon időnek, midőn egy nagy párttá egyesüljön a hazában, ahhoz csatlakozzék minden független elem. Mindaz, ki felfogja hazánk súlyos helyzetét s ki elég bátorsággal és hazafisággal a haza jövőjének áldozná minden erejét és igyekezetét, hogy a nemzet jobbjai egyesüljenek egy nagy pártba, letéve minden régibb pártviszály, régi gyűlölség és keserűség érzetét. Egyesüljenek egy nagy nemzetgazdasági pártba."82 A vacsorapárt működésének elemzése azonban egyértelműen bebizonyította, hogy a csoport ezen eszméknek nem volt képes megfelelni. A kormánypártot jelentősen megosztó frakció, pártáramlat vagy egy önálló, de egységes fellépésre ritkán hajlandó és meglehetősen különböző értékek által vezérelt politikusokból álló párt alkalmatlan volt Lónyay elveinek megvalósítására. Alkalmas volt viszont rövid távon, a gyakorlati politizálás szintjén Lónyay érdekeinek a képviseletére. Lónyaytól továbbá távol állt maga a pártvezéri szerep is, ezen feladat sikeres betöltésére alkalmatlan lett volna (lényegében már miniszterelnöksége egy éve alatt sem tudott pártja egészének vezére lenni). Láthatóan kényelmetlenül érezte magát, ha esetenként mégis ilyen szerepbe kényszerült (vagy kényszerítették hívei). Máriássy éppen ezért visszaemlékezésében határozatlansággal vádolta a volt miniszterelnököt és elítélte őt, mert „pártját nem szervezte", pedig „ha a zászlót kitűzi, erélyes programmal lép fel, tekintélyes pártot alakíthatott volna".83 Önmaga sosem írt saját helyéről, funkciójáról sem a létező, sem az általa kigondolt pártstruktúrában. Mint láthattuk, igazán a sajtóra és az informális kapcsolattartásra épülő háttérpolitizálás mestere volt. Lónyay pártfelfogása valójában saját korának (illetve a 19. század első felében szocializálódott politikusnemzedéknek) politikai gondolkodását tükrözte, 81 Reform 1874. febr. 14. 44.sz.; vö. Lónyay Menyhért Kaas Ivorhoz MOL. P-336. 9.t. 3.d. 1874. febr. 14. 82 Lónyay Menyhért jegyzetei különféle kérdésekről MTAK Kt. Ms 5307/20. é.n. [feltehetően 1875-78 között] Lónyay szerint a szélsőjobb, a szélsőbal és az új kormánypárt egyaránt szabadelvűként hirdeti magát, ám programjaik, cselekedeteik több ponton eltérnek a szabadelvűség elveitől. 83 Máriássy, i.m. 12. köt. 275. és 13. köt. 23. Némileg hasonló lehetett Ghyczy Kálmán viszonya is a hozzá hű Középpárthoz. Anélkül hogy a párt kialakulását elemeznénk, Ghyczy néhány mondata jól szemlélteti a párt és vezetőjének sajátos kapcsolatát: „Lemondásomnál nekem bizony semmi ily magasztos célom [azaz a Középpárt megalakítása] nem volt, én egyszerűen és őszintén vissza akartam lépni a magánéletbe s a mozgalom, melyet lemondásom előidézett senkit jobban nem lepett meg, mint engemet." 1873 novemberétől kezdve egyre többen csatlakoztak a nevével fémjelzett csoporthoz, erre így reagált: „Első kezdete a reám oktrojált szerencsétlen közép párt alakításának", „Már ezek is igen különböző véleményen voltak. Hát még a többi, ki későbben csatlakozott". Ghyczy Kálmán visszaemlékezései (gépirat) MTAK Kt. 4856/79. 291., 294., 303.
