Századok – 1999
Tanulmányok - Cieger András: A politika forgószínpadán: Lónyay Menyhért útja a politikában (1873–1875) III/463
484 CIEGER ANDRÁS sére bízva azt, hogy hogyan politizál tovább. Testvérének viszont keserűen így ír erről: „...csak néhány magammal maradtam volna két tűz között, ez volt az egyedül helyes eljárás. De meg, nagyon meguntam a politikát, meg, megundorodtam az emberektől", „K. Gábor [azaz Kemény Gábor] bele ment a kormányba, én nem csodálom. Józsi [azaz Lónyay József] nyakig benne van a kormánypártban, Béla [azaz Lónyay Béla] is bejár a körbe. Nagy varázs hatalma van a hatalomnak".7 8 Lónyay tehát hosszabb távon is fontosnak tartotta volna egy hozzá hű, nézetei és személye mellett kiálló független csoport létezését. Érdemes azonban megemlíteni, hogy a kortársak éppen a párt létében és az ilyen típusú (háttér- és személyi) politizálásban jelölték meg Lónyay végzetét, ez a stílus és nyomásgyakorlás volt az, amely lehetetlenné tette Lónyay visszatérését a kormányzati hatalomba: „De tagadhatatlan, hogy e pártmozgalomnak más eredménye nem volt, mint az: hogy a Lónyay ellen a Deákpártban létezett ellenszenvet, mely talán elaludt volna, frisseségében fönntartotta; de egy becsületreméltó barátot sem hódított meg neki. [...] Lónyayra nézve okvetlenül jobb lett volna, ha soha se lett volna - ez a pártja. Ha van jövője: erre nézve is sokkal jobb lesz, ha mindent elkövet, hogy pártját feloszlassa" - tanácsolta még 1874-ben Kecskeméthy7 9 A Hon még csípősebben fogalmazott ezzel kapcsolatban: „...csak azon csodálkozunk, hogy [Lónyay] fel nem kéri jó barátait, hogy ugyan ne ajánlgassák már folytonosan miniszternek, mert utoljára még kályhafűtőnek a faadogatója sem lehet belőle annyira 'lejárja' magát."8 0 Végül fontos hangsúlyoznunk azt is, hogy meglehetősen nehezen teremthető összhang Lónyay gyakorlati politizálása és a magyar pártrendszer működéséről, a pártok feladatáról általánosan kifejtett elvei között. írásaiból kitűnik, hogy véleménye szerint az ország pénzügyi helyzetének a rendezése érdekében egy a pártviszályoktól mentes, az ellentéteken felülemelkedő, a politikai irányzatokon átívelő egységes, nemzeti pártra lenne szükség. Ezt leginkább a Deák-párt megerősítésével, belső reformjával gondolta: „A Deák-párt fölött napirendre térni nem 78 Lónyay Menyhért Lónyay Alberthez MOL. P-470. l.cs. 1875. ápr. 7. és 9. (feltehetően inkább március) 79 Kákay Aranyos, i. m. 235-237. Ezen a véleményen volt Andrássy Gyula is, aki ezt Lónyaynak személyesen is megmondta; erről: Lónyay Menyért naplójegyzetei MTAK Kt. Ms 5306/7. 1875. febr. 15. 80 A Hon 1874. már. 5. (53.sz.) reggeli kiadás. A tárgyalt három év röpiratirodalmát áttekintve szintén elmondható, hogy Lónyay bukása, valamint későbbi politikai magatartása jelentősen megosztotta a politikai közvéleményt, számosan ragadtak tollat, hogy közöljék rendszerint szélsőséges álláspontjukat vele kapcsolatban. 1873-ban például Spectator néven valaki így írt: „kérem a Hadúrt [azaz a királyt], nemzetem érdekében, hogy ne engedje Magyarországon párt-jelentőségre szaporodni az üzéri lelkületű kálvinista jezsuitának grófságra vergődött veszedelmes válfaját [utalás Lónyayra]." (Spectator: Melyik párthoz tartozom? Bp. 1873. 8.). Ezzel szemben szintén 1873-ban született egy több száz verssoros magasztalása Lónyaynak, illetve kárhoztatása az akkori közéletnek: Egy elfogulatlan, A pártokról a Lónyay-ügy folytán Bp. 1873. 1874-ben egy névtelen szerző (feltehetően függetlenségi párti!) nyílt leveleket publikál Lónyayhoz, melyekben saját programot ad, szidja Andrássyt, dicséri Lónyayt és felszólítja őt a függetlenségi párttal való együttműködésre, de a vacsorások nélkül! Levelek egy államférfiúhoz Bp. 1875. Az öt levél keltezése: 1874. aug. 2. - szept.l. Odescalchi Ince viszont 1875-ben egyenesen arra szólítja fel a magyarokat, hogy Lónyayt szorítsák ki a politikából és hívják haza Kossuthot. Erba Odescalchi Ince: Híjjuk haza a legnagyobb hazafit, Kossuthot! Nyílt levél a haza népéhez. Bp. 1875. Ezek a megnyilatkozások azt is elárulják, hogy a közvélemény számára 1874-75-ben még reálisnak látszott Lónyay visszatérése a kormányba.
