Századok – 1999
Tanulmányok - Cieger András: A politika forgószínpadán: Lónyay Menyhért útja a politikában (1873–1875) III/463
LÓNYAY MENYHÉRT A POLITIKÁBAN 483 tárolódó nyilatkozatot kísérő magánlevelében Kaasnak.7 3 Az elmélet alátámasztására személyes megnyilvánulásai közül érdemes még néhányat idézni. 1873 tavaszán Kaas felszólítására (mely nem maradt ránk) Lónyay saját jövőbeli politizálásáról a következő sejtelmes mondatokat fogalmazta meg: „Az országgyűlési teendőkre nézve mindent el fogok követni hogy azokat kik reám hallgatnak a jelzett... irányba tereljem. A cél nálam nem a hatalom utáni törekvés. Hasznosat tenni mindig szerettem, s ha alkalom kínálkozott azt nem szalasztám el."74 Ennél sokkal konkrétabb Lónyaynak azon levele, melyben saját politikai helyzetének a felértékelődéséről számol be testvérének 1875 januárjában, kihasználva a hozzá hű párt erődemonstrációját a fényképalbum átadásakor: „...nekem nagyban járnak a kedvembe, kivétel nélkül a legmagasabb helytől a maró és ugató kutyákig és a csatlósok servilis seregéig. Sok körülmény járult ezen változás előidézésére, a fő érdem a jó Cseryé, ki mintha inspirálva lett volna, kellő időben arangírozta az Albumot".7 5 A készülő meglepetésről egyébként tudott. Az album átadásakor „egyszerű képviselőtársként" elmondott beszédét feltehetően jó előre megtervezte, sokat sejtető mondatai valószínűleg nagy hatást gyakoroltak híveire: „Én nem fogom feledni soha azokat, kik a jelen körülmények közt is baráti jobbjukat bizalmasan nyújták nekem és méltányosak maradtak irányomban".7 6 1875. március elsején a fúzió végül mégiscsak Lónyay nélkül született meg. Levelei — mint látni fogjuk — a politikai történésekkel kapcsolatban mérhetetlen csalódásáról árulkodnak (bár nyilatkozataiban támogatását fejezte ki). De csalódott hívei magatartása miatt is. Célja úgy tűnik most is ugyanaz lehetett, mint ami 1872 tavaszán volt. Lónyay ugyanis félévi nem éppen sikeres kormányzás után akkor már jól látta, hogy az ellenzék éles támadásain kívül az Andrássytól „megörökölt" miniszterek és a Deák-párt ellenállásával is meg kell küzdenie (a legnagyobb kudarc épp a választásokat megelőzően érte őt: a választási törvény módosítását nem sikerült keresztülvinnie az országgyűlésen). Akkor a választásokon mindent elkövetett egyrészt a Deák-párt létszámának a növelése érdekében, másrészt pedig a kormánypárton belül egy hozzá feltétlenül hű nagy létszámú képviselőcsoport kialakításáért. Most is hasznosnak tartotta volna azt, hogy a csoportot egybentartva megőrizze annak különállását, 67-es alapon, de ekkor már az új kormánypárton kívül.1 1 Hamar fel kellett azonban ismernie, hogy hívei (sőt családtagjai) ebben már nem hajlandók követni őt, ezért a Reformban közzétett búcsúbeszédében önmaga oldja fel a kötelékeket, mindenkinek az egyéni dönté-73 Lónyay Menyhért levele Kaas Ivorhoz MOL. P-336. 9. tétel 3. d. 1874. aug. 25. (első levél). Sajnos Kaas válaszlevelei nincsenek meg. 74 Lónyay Menyhért Kaas Ivorhoz MOL. P-336. 9. tétel 3. d. 1873. máj. 18. 75 Lónyay Menyhért Lónyay Alberthez MOL. P-470. l.cs. 1875. jan. 16. 76 Pesti Napló 1875. jan. 7. 4. sz. esti kiadás; Hasonlóan fogalmaz 1875. februári naplójában is (jan. 4-ei szavait idézi ekkor fel), szemrehányást téve Andrássynak: „Hogy ajtóm bé nem zártam előttük, kik irányomban jól éreztek, azt ne vegye rossz néven, hogyan utasíthattam volna el baráti kezőket, melyeket akkor nyújták felém, midőn ifjúkori barátim, bajtársaim, még az is kivel együtt nagy dolgokat csináltam [utalás Andrássyra - C. Α.], melyek már a történeté lettek, reám anathemát kiáltottak." Lónyay Menyért naplójegyzetei MTAK Kt. Ms 5306/7. 1875. febr. 15. Jellemző egyébként, hogy Lónyay megnyilatkozásaiban mindvégig kerülte a vacsorások pártként való megszólítását, leírását, helyette a leggyakrabban a „barátaim", „képviselőtársaim" kifejezésekkel illette őket. 77 Lónyay Menyhért Lónyay Alberthez MOL. P-470. l.cs. 1875. márc. 1.
