Századok – 1999
Tanulmányok - Cieger András: A politika forgószínpadán: Lónyay Menyhért útja a politikában (1873–1875) III/463
482 CIEGER ANDRÁS nyay Menyhért és az általa képviselt nézetek (kormányzati elvek, stílus) mellett határozta el magát. A végső döntést természetesen több okból is meghozhatta valaki, így csupán érdekből is, Lónyay hatalomrajutásától remélve saját boldogulását. Többszempontú elemzésünk végén megállapíthatjuk, hogy a csoport szervezettsége, összetétele, működése (stb.) alapján a korszak domináns pártípusához tartozik (némileg elmaradva attól), melyet honorácior vagy máskéntprotopártként jellemezhetünk. A vacsorapárt működési területe alapvetően a parlament volt (bár külső támogatói is voltak: Kaas, Ábrányi, Rákosi stb.), csak egy meglehetősen laza szervezeti keret tartotta össze tagjait, a képviselők megőrizték önálló politikai nézeteiket, ám a „pillanatnyi" érdekközösség egy táborba hozta őket össze. Fontos szervező erőnek bizonyult Lónyay Menyhért személye illetve az ő segítségétől (sőt hatalomra jutásától) remélt — és részben meg is valósuló — hivatali igénykielégítés (patronázs) is. (Ezzel természetesen nem akarjuk kizárni a Lónyay által megfogalmazott közgazdasági és politikai elvek toborzó erejét sem.) Az idő mindenesetre Kecskeméthyt igazolta, 1875 tavaszán a szabadelvű párt megalakulása után a vacsorapárt felbomlott, és a csoport sokszínűségére, tarkaságára jellemzően a tagok eltérő politikai utakon haladtak tovább. Lónyay híveinek nagyobb része előbb-utóbb csatlakozott a kormánypáthoz. A csoport egyik meghatározó egyénisége, Kemény Gábor például Tisza mellett vállalt államtitkári funkciót a belügyminisztériumban. Néhányan azonban megőrizték függetlenségüket, és nem léptek be az új pártba (pl. Földváry, Cséry), de voltak olyanok is, akik a szintén ekkor létrejött Sennyey-féle konzervatív párthoz csatlakoztak (pl. Goda, Máriássy, Ibrányi Lajos, Divald). Érdekes, hogy a Lónyay-családon belül is az egyes családtagok különböző álláspontra helyezkedtek. Lónyay Menyhért — mint majd látjuk — kívül maradt a szabadelvű párton, Lónyay János is több alkalommal visszautasította a kormányzati felkéréseket (bár végül 1877-ben elfogadta főispáni kinevezését Máramaros megye élére). Lónyay Menyhért másik testvére, József ellenben az 1875-ös választásokon már szabadelvű jelöltként indult és ismét képviselő lett Bereg megyében (Menyhért tanácsa ellenére).72 De Béla fia is beíratta magát a szabadelvű pártba még márciusban, igaz a választásokon már nem szerepelt. Szólnunk kell még arról a nehezen kideríthető és meglehetősen ellentmondásos viszonyról, amely Lónyay Menyhértet és a vacsorapártot összekötötte. Azt láttuk, hogy Lónyay a nyílt és az egyértelműen személyéhez kötött fellépést ellenezte, ám több elszórt és közvetett bizonyíték, valamint néhány kétértelmű mondat azt sejteti, hogy a volt miniszterelnök a kormánypárton belüli különállást, összehangolt politizálást támogatta, és a csoport nyomásgyakorló erejét saját céljaira felhasználta. Ezt erősíti már maga az a tény, hogy levelei között a csoportról két listát is találhatunk, de főleg az, hogy az augusztusban kiadott programot végül is helyeselte: „A program pontok eléggé jól voltak fogalmazva. Szívesen venném ha még ittlétem alatt pár sort írna nekem ezen dologról" - írta az elha-72 A csoport tagjairól: Oláh, i. m. 100-101., 243-244., 315-318.
