Századok – 1999
Tanulmányok - Cieger András: A politika forgószínpadán: Lónyay Menyhért útja a politikában (1873–1875) III/463
476 CIEGER ANDRÁS választókerületében vacsorapárti jelölt győzött és további néhány terület, ahol számottevő volt a csoport befolyása. Az első két megye a kárpáti régióban található. Bereg megye mind a négy, Ugocsának pedig mind a két mandátuma a párt súlyát növelte, de itt kell megemlíteni Ung megyét is, ahol négyből három honatya (a negyedik ellenzéki!) szintén a csoporthoz tartozott. A magyarázat viszonylag könnyen megadható, ezen a vidéken található a Lónyay család birtokainak egy jelentős része, közülük többen ezekben a megyékben születtek, a család meghatározó befolyással bírt a helyi közéletre és közigazgatásra (Menyhért Albert nevű testvére Ugocsa, János testvére pedig Bereg főispánja 1872-ben), rokoni kapcsolataik behálózták a régió szinte összes jelentős családját, így a terület hűsége biztosított volt (egyébként a későbbi évtizedekben is).4 7 A harmadik „színtiszta" vacsorapárti megye viszont az ország átellenes részén helyezkedett el. Győr megye mind a négy képviselője a párthoz tartozott, sőt hármuk neve mellett a „mindenkor hívek" megjegyzés is ott szerepelt. Ennek egyik okát abban látjuk, hogy a megye régi és befolyásos családjának számított a Földváry család, amelynek a feje ekkor Földváry Miklós vacsorapárti képviselő volt (a család rokonságban állt a Lónyayakkal is: Lónyay Menyhért és Földváry Miklós egyaránt Kappel-lányt vettek feleségül). Másrészt pedig a Lónyay bukása után felálló új kormány erős felzúdulást kiváltó megyerendezési terve is indokul szolgálhat a hűségre, hisz Lónyay Menyhért lényegében a megyék erősítése mellett foglalt állást (ez az indok egyébként más honatyák vacsorapárti hűségének is az egyik alapja lehet). Szapáry belügyminiszter javaslatára például Győrt és Mosont is össze kívánták vonni 1873 telén, ám a megye országgyűlési képviselői (Földváry, Goda Béla, Saáry Miklós, Kautz Gyula) többször is tiltakoztak a kormánynál ez ellen.48 Ugyancsak jelentős volt a csoport képviselőinek számaránya Sárosban, Hunyad és Sopron megyében, valamint a fővárosban (nyolcból négy mandátum), de a hagyományosan ellenzéki Szabolcs is megemlíthető, ahol az öt ellenzéki mandátum mellett fennmaradó két képviselői helyet olyan személyek nyerték el, akik később a vacsorapárthoz csatlakoztak.4 9 A nagyobb lista több csoportot hoz létre Lónyay követőiből. A legelkötelezettebbnek minden bizonnyal az a 32 honatya számított, akiket a lista a „mindenkor hívek" csoportjába osztott. Ide tartozott például Bánó József, Bujanovits Sándor, Cséry Lajos, Földváry Miklós, Gozman János, Kemény Gábor, Lónyay János és Béla, Máriássy Béla, Pólya József, Radocza János, Tavaszy Endre, Teleki Sándor. Közöttük találjuk meg a vacsorapárt hangadóit, bár ők sem képviseltek 47 Erről bővebben: Cieger András: „A Bereg megyei politikai elit a dualizmus időszakában" In: A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltárának kiadványai, Levéltári Évkönyv XII. Nyíregyháza, 1997. 213-281. 48 Erről bővebben: Stipta István: „A törvényhatóságok egységesítésére irányuló reformmunkálatok 1873-1874-ben" In: Acta Iuvenum. Sectio Iuridica et Politica Szeged 1976. Tom. 1. 111-150. A győri eseményekről még: Győr vármegye szerk. Borovszky Samu é.n. 412-413. 49 Az 1872-es pesti és budai választásokról és a képviselőkről: Szabó Dániel: „Országgyűlési választások az egyesítés előestéjén" In: Az egyesített főváros szerk. Gyáni Gábor Bp. 1998. 31-59. Az 1872-es szabolcsi választásokéi: Szilágyi László: „Egy titkos parlamenti választás Szabolcs vármegyében (1872)" In: A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat levéltárának kiadványai, Levéltári Évkönyv XII. Nyíregyháza, 1997. 161-185. (A szerző Lónyay Menyhértre vonatkozó adatai pontatlanok.)
