Századok – 1999
Tanulmányok - Cieger András: A politika forgószínpadán: Lónyay Menyhért útja a politikában (1873–1875) III/463
LÓNYAY MENYHÉRT A POLITIKÁBAN 475 negyede (12 fő) a városi vagy a megyei közigazgatás területéről érkezett (pl. szolgabíró, jegyző, alispán), hatan voltak korábban ügyvédek, öten pedig különböző minisztériumokban dolgoztak (zömmel az igazságügyben és a pénzügyben), 11 személy viszont 1872 előtt saját birtokait igazgatta.4 4 Fontos megemlíteni, hogy a csoport 53 tagja (61%) már nem indult vagy nem tudott ismét bekerülni az 1875-ös választások során, és később is csak mindössze tízen vállaltak közülük mandátumot (több ciklus kihagyása után). Igaz ugyan, hogy 1875-ben a megváltozott politikai viszonyok következtében általában is egy jelentős elitcserére került sor (az országgyűlés fele kicserélődött), ám az iménti adatok jól jelzik, hogy a csoport tagjainak egy számottevő része hosszabb távon sem tudott alkalmazkodni az új pártrendszerhez, nem találták helyüket a megváltozott viszonyok között, így visszavonultak az aktív politizálástól. Évtizedes politikai pályák fejeződtek be 1875-ben, többen pedig éppen csak „belekóstoltak" az országos politizálásba: 24-en csak az 1872-75-ös ciklusban szereztek mandátumot, szerencsésen kihasználva a kormány (és a kormánypárt) feltétlen győzniakarását. A tagok között ott találjuk Lónyay Menyhért több rokonát is: testvéreit, Lónyay Jánost és Józsefet és legidősebb fiát, Bélát, akit ha nehezen is, de Hátszegen sikerült megválasztatnia egy időközi választáson 1873-ban. A sor folytatható Lónyay távolabbi rokonaival: Földváry Miklós, br. Perényi Zsigmond, Máriássy Béla, Szirmay Ödön stb. Az itt felsorolt nevek és adatok jelzik, hogy nem voltak teljesen alaptalanok azok az éles kritikák, amelyek az 1872-ben megválasztottak személyi összetétele kapcsán Lónyayt a kortársak részéről érték: „A kormányjelöltek nagy része ugyanis Lónyay jelöltjei voltak. Összes családi rokonain kívül csupa kreatúrái, vagy szegény ifjú urak s mágnáskák vagy kétes jellemű üzérek s politikai nullitások..."45 vagy máshol: „...ezeken kívül voltak Lónyaynak rokonai, régi barátai és meglehetős nagy számmal olyanok, kiknek képviselővé való megválasztása Lónyay miniszterelnök határozott közreműködésének eredménye volt."4 6 A teljesség kedvéért megvizsgáltuk azt is, hogy van-e jelentősége annak, hogy a vacsorapárti képviselők mely megyékből, régiókból kerültek az országgyűlésbe (tehát például van-e valamilyen regionális érdek a pártszerveződés mögött). A párt tagjai az ország 56 megyéjéből érkeztek a képviselőházba, amely lényegében lefedi az ország egész területét: 29 fő jött Erdélyből, 16 fő a Felvidékről, 15 fő a Dunántúlról, 12 honatya az észak-keleti régióból (Kárpátalja), 9 személy a Duna balparti megyéiből, végül négyen a fővárosból. Jelentős eltérést a földrajzi megoszlás tekintetében a kormánypárt egészéhez képest tehát nem tapasztalhatunk. Ha azonban választókerületenként szemléljük az országot akkor azért néhány óvatos megállapítást tehetünk. Akad ugyanis három megye, melynek mindegyik 44 A vacsorapárti képviselők adatait alapvetően két forrásból merítettem: Adalbert Toth, Parteien und Reichstagswahlen in Ungarn 1848-1892. München, 1973., valamint Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái l-14.köt. Bp. 1891-1914. Az alapos kutatás ellenére is akadt két képviselő akiről szinte semmilyen adatot sem sikerült gyűjtenem (a horvát Jurkovits Jánosról és a román Popescu Elekről). 45 Kákay Aranyos, i.m. 224. 46 Oláh, i.m. 90-91.
