Századok – 1999

Tanulmányok - Cieger András: A politika forgószínpadán: Lónyay Menyhért útja a politikában (1873–1875) III/463

468 CIEGER ANDRÁS politikai egyeztetés is folyt az ellenzéki és a Deák-párti politikusok között (Lónyay maga is sokat várt a testület működésétől). A több tucat ülés ellenére a politikai áttörés elmaradt, az albizottság gazdasági ajánlásokat megfogalmazó terjedelmes jelentése pedig 1874 tavaszára elvesztette jelentőségét.1

7 Lónyay és a sajtó Úgy tűnik számunkra, hogy Lónyay fő cselekvési területe ebben az időszakban a sajtó volt. Lónyay egyébként mindig is fogékony volt a sajtó iránt. Több lap elindulásában játszott fontos szerepet és számos szakcikket közöltek tőle az újságok már 1867 előtt is. Kormányra kerülésekor pedig még szorosabbra igyekezett fűzni kapcsolatát a sajtóval. Már 1872 elején próbálkozott egy hozzá hű lap kiadásával, hisz miniszterelnökként hamar felismerte, hogy a kormány lényegében nem rendelkezik egy saját érdekeit képviselő orgánummal. (A miniszterelnök másik határozott szándéka viszont a sajtótörvény szigorítása volt. Lónyayt feltehetően a személyét érő hírlapi támadások is a sajtószabadság korlátozására ösztönözték, ám egy új törvény kidolgozására már nem kerülhetett sor.) A kormányhoz lojális nyilvánosság megteremtésére kezdetben a legalkalmasabbnak a br. Kemény Gábor (Lónyay híve) által szerkesztett Korunk at gondolta. A lap a kormány által beterjesztett törvényjavaslatok legfőbb népszerűsítője volt, de hatékonyan vette ki részét a képviselőválasztási küzdelmekből is. A kormányszubvenció azonban Lónyay bukása után elmaradt, így a lap is megszűnt.18

U-gyancsak 1872-ben épített ki szoros kapcsolatot Lónyay a Reformmal is. A lapot Rákosi Jenő vezetésével fiatal újságírók alapították 1869-ben és Ráth Mór jelentette meg. A független, visszafogottan liberális folyóirat 1872 közepétől egyre inkább Lónyay Menyhért miniszterelnök politikájának védelmezőjeként lépett fel: „Ezek és hasonló dolgok lassan lehetetlenné tették a Reformnak, hogy pártok feletti állását fenntartsa. Elvégre a harc a kiegyezés ellen folyt... így közeljutottunk Lónyay Menyhérthez s az ő személyében kellett védelmeznünk Deák Ferenc művét. És mentül hevesebben vették üldözőbe Lónyayt, mi annál buzgóbban védtük s végül úgy látszott, mintha a Reform a miniszterelnök pártlapja lenne."19 A hónapok múlásával bizony ez egyre inkább megfelelt a valóságnak. 17

Oláh, i.m. 196-197., 199-203., 244-246. A 21-es bizottságban a szélső bal is részt vett, az albizottságból viszont már kimaradt. 18

A sajtó és a politika korabeli viszonyához pl.: Gergely András-Veliky János: „A sajtó útja a politikában 1867 után I." In: Rádió és Tv Szemle 1977/1. 80-89. Lónyay és a sajtó kapcsolatáról: Halász Imre: Egy letűnt nemzedék Bp. 1911. különösen: 428-433. A Korunkról: A magyar sajtó története szerk. Kosáry Domokos, Németh G. Béla II/2. köt. 77-80. Lónyay a sajtótörvény újraszabályozását előhozta a minisztertanácsban, felvétette az 1872. évi királyi trónbeszédbe is, sőt személyes iratai között találhatunk egy húsz oldalas beadványt (szerzője a Budapesti Közlöny szerkesztője Salamon Ferenc volt) a kormánypárti sajtó újjászervezésének a szükségességéről is. Ezen írás szerint egy önálló pártlapot kellene létrehozni (a pártagok részvényesek lehetnének benne), mely nyíltan kiállna a kormány mellett és megismertetné a kormány döntéseit a közönséggel, sőt szükség lenne egy Deák-párti írói, művészi klubra is, különben a jobboldal lemarad a meglehetősen hatékony ellenzéki sajtóval szemben. Erről: MOL. K-476. 1. cs. (Miniszterelnökség félhivatalos levelezése) 19

Rákosi Jenő: Emlékezések Bp. Franklin [1927.] Π. köt. 15