Századok – 1999
Tanulmányok - Cieger András: A politika forgószínpadán: Lónyay Menyhért útja a politikában (1873–1875) III/463
LÓNYAY MENYHÉRT A POLITIKÁBAN 469 A lap 1872. december 4-e után is kitartott Lónyay mellett és a 2300-as példányszámot is képes volt egyelőre megtartani, bár Ráth Mór tulajdonjogát eladta, és ezután az egyes számokat már Kertész József nyomdájában készítették. Az újságot a lap egyik szerkesztője, br. Kaas Ivor vásárolta meg, a főszerkesztő pedig továbbra is Rákosi maradt. Kaas — Lónyay barátja és későbbi rokona — csak jelentős anyagi áldozatok árán tudta a lapot kezében megtartani: saját nagynénje birtokát is elzálogosította. A lap példányszámát ennek ellenére 1873 végétől csökkenteni kellett, a nyomtatás költségei átlagosan 3000 forintot emésztettek fel, ehhez járult még az újságírók bére és a havonta esedékes törlesztés.20 A kiadások nagyobb részét Lónyay Menyhért állta, aid pénzéért cserébe a lap elveinek és hangvételének meghatározásába is igyekezett beleszólni. Lónyay ezért folyamatosan tanácsokkal látta el Kaast (pl. mivel foglalkozzon cikkeiben és milyen modorban), a megjelent írásokról pedig véleményt mondott, Kaas viszont a legfrissebb politikai fordulatokról és sajtóvitákról, valamint a lap anyagi helyzetéről tájékoztatta őt leveleiben. Gyakori levélváltásaikból Lónyay tényleges politikai elképzelései és taktikai elgondolásai egyaránt kirajzolódnak. 1873 tavaszán egy levelében például annak örült, hogy az újságolvasó közönség szerint a Reform kezd eltávolodni tőle. Ez a valóságban azonban csak egy ügyes megtévesztés volt „mi nagy bizonysága külön is a Reform tulajdonos és szerkesztő [azaz Kaas - C. Α.] megbízhatóságának, ezért is írok és írhatok ily nyíltan. Sőt szeretném, ha valamely ügyes módon ezen nézet általánossá lenne."21 1873 őszén, a kormányválság idején pedig a lap által követendő taktikus magatartást így határozta meg: „Általában óhajtanám, hogy most a Reform legyen nyugodt s tárgyilagos, sőt azon színt viselje, hogy nem akar egyenes támadást a cabinet ellen a mostani helyzet ezen politikát ajánlja."22 A taktikai utasításokon kívül Lónyay felvázolta leveleiben hosszabb távú elképzeléseit a lap céljáról, jövőjéről és a politikai válság megoldásáról is: „A Reform had legyen mindenek felett a magyar állam és nemzetiség eszméjének megtisztult képviselője, mindenek felett legyen és maradjon magyar, aztán liberális...", valamint „a Reform a magyar közgazdászati és kereskedelmi érdekek magyar és magyar irányú képviselőjévé válván, az első lenne mely a Lloyd germanizáló szellemét megtörni igyekeznék... Ha sikerül egyesíteni a jobb erőket s csoportosítani körülötte a független Deák párti vagyis jobboldali kapacitásokat, valószínű hogy egy konszolidált párt színezet alakulását segíthetné elő, mi a mostani zilált pártviszonyok között nagy fontossággal bírna, kivált azon időre, midőn előbb utóbb azon erkölcsi hatalom, mely jelenben az egyedüli kapcsot képezi [azaz Deák - C. Α.], nem lenne többé képes döntő hatást gyakorolni."23 A Reformnak tehát köz-20 a Reform számlái megtalálhatóak: MOL. P-336. 5. tétel 2.cs.; a lap tulajdonosváltásáról, a kaucióról: Budapest Főváros Levéltára (BFL.) Elnöki Iratok IV/1409/b. 545/82. Ltsz.; a lapról: A magyar sajtó története szerk. Kosáry Domokos, Németh G. Béla II/2. köt. 140-149. 21 Lónyay Menyhért Kaas Ivorhoz MOL. P-336. 9. tétel 3. doboz 1873. máj. 8. Lónyay vágya végül nem teljesült, néhány hónappal később már így panaszkodott: „Összeköttetésem a Reformmal tudván az emberek, minden sorért engem tesznek felelőssé s minden nézetük szerinti figyelmetlenségért én reám neheztelnek." Lónyay Menyhért Kaas Ivorhoz MOL. P-336. 9. tétel 3. doboz 1873. dec. 6. 22 Lónyay Menyhért Kaas Ivorhoz MOL. P-336. 9. tétel 3. doboz 1873. okt. 30. 23 Lónyay Menyhért Kaas Ivorhoz MOL. P-336. 9. tétel 3. doboz 1873. máj. 8. és júl. 5.
