Századok – 1999

Tanulmányok - Cieger András: A politika forgószínpadán: Lónyay Menyhért útja a politikában (1873–1875) III/463

LÓNYAY MENYHÉRT A POLITIKÁBAN 467 szerep megszerzése érdekében visszafogottságra intették őt és kérték, egyelőre tartózkodjon a nyílt politizálástól és hagyja, hogy ellenfelei egymást gyöngítsék meg: „Meggyőződésem, hogy a Deákpárt nagyon rá fog szorulni Excellenciádra, de szintoly meggyőződésem, hogy Excellenciád nem kormányozhat ezen párttal és ezen országgyűléssel ha csak nem úgy hogy ezen párt és annak vezetői kapitulálnak Excellenciád előtt. Ezt be kell tudni várni. Ha csak elkerülhetik elkerülik, s nem fordulnak Nagyméltóságodhoz... a válság alatt kell hogy ők tegyék az első lépést" - olvasható a higgadt helyzetértékelés Kaas Ivor levelében.15

A miniszterválság azonban Lónyay bevonása nélkül is megoldódott, Szlávy miniszterelnök maga vette át a pénzügyek irányítását. Az általánosabb politikai és gazdasági válság viszont egyre mélyebbé vált. A pártok mindegyike belső feszültségektől volt terhes, a különböző politikai elképzelések és érdekek mentén erősen megosztottakká váltak 1873-ra, az eddigi pártstruktúra a felbomlás jeleit mutatta. A Deák-párt belső törésvonalainak érzékeltetésére elég csak Csengery keserű mondatait idézni Ghyczyhez 1873 novemberében írott leveléből: „Tudod, hogy kezdettől fogva senkinek sem volt több panasza kormányférfiaink ellen. De mikor az egészségtelen pártviszonyok közt minden kormányváltozás alkotmányválsággal, az alap felforgatásával fenyegetett, amelyet oly nehezen vívtunk ki, elnémultam... Szegény Deák, még csak beteg, de az aggasztó hírek egészsége felől, s távolléte a párt értekezleteitől, máris fbibátorítják a párt békétlen elemeit. Ε békétlenség többeknél a 49-iki rendszer elvetésénél, másoknál Deák vallásügyi beszéde óta, sokaknál a volt kormányelnök bukásától datáltatik... Egy pár volt miniszter is szítja az elégületlenséget. Politikai ellenszenv, személyes bosszú, sértett hiúság, üzéri érdekek: íme a nagy eszmék, a nagy elvek, amelyek körül külön párttöredékek csoportosulnak."16

Csengery tehát a pártot bomlasztó ellentétek között Lónyay és támogatóinak magatartását is felsorolja. Borúlátó helyzetértékelését nyilván az is befolyásolta, hogy néhány nappal korábban egy az önálló magyar jegybankra vonatkozó ellenzéki indítvány feletti szavazáskor a Deák-párt egy számottevő része nem a kormánnyal szavazott (pl. tartózkodtak). Az államháztartás rendezését egyébként úgy próbálták elősegíteni, hogy az országgyűlés egy 21 fős bizottságot küldött ki 1873 decemberében, melynek feladata pénzügyi javaslatok kidolgozása volt a válság megoldására. A bizottság később Lónyay javaslatára az érdemi munka elvégzésére egy kilenc fős albizottságot választott: tagjai lettek Lónyayn kívül például Tisza Kálmán, Ghyczy, Csengery, Sennyey Pál, Kerkapoly. A testületben tehát helyet kapott minden mérvadó politikai irányzat képviselője, ezért a tisztán pénzügyi kérdések megvitatásán túl politikai megegyezést is reméltek az albizottság működésétől. Az országgyűlés plenáris munkája mellett tehát több hónapig egy kormánytól független gazdaságisági válság elmélyülésével erre rárakódott egymás kölcsönös hibáztatása is a kialakult pénzügyi helyzet miatt. 15

Kaas Ivor Lónyay Menyhérthez MTAK Kt. Ms 5304/245. [1873.] nov. 5. 16

Csengery Antal hátrahagyott iratai és feljegyzései (közétette: Csengery Lóránt) Bp. 1928. 328. Csengery Antal Ghyczy Kálmánhoz 1873. nov. 23. Az ellenzék belső ellentéteinek megértéséhez pedig adalékul szolgálhat Ghyczy Kálmán levele Csengeryhez 1873. nov. 15 (Uo. 325-327.), valamint pl. Ugrón Gábor levelei Bartha Miklóshoz OSZK Kt. Levelestár (1872-1873-as levelek)