Századok – 1999

Tanulmányok - Cieger András: A politika forgószínpadán: Lónyay Menyhért útja a politikában (1873–1875) III/463

466 CIEGER ANDRÁS francia liberálisokat idézve megállapítja: „Az államnak kötelessége megtenni azt, a mi a magántevékenyég határain túl megy, de nem mindent mindenkiért... Én azt hiszem, hogy az ország jövője és pénzügyeink rendezése érdekében szükséges ez elvet a jövőben következetesen keresztülvinni, mert elvégre itt az ideje, hogy a nemzet jellemével megegyező, rendezett állapotokat teremtsünk, s hasznos tevékenységben egyesüljön minden életképes elem, ne váija mindenki felülről a gondoskodást..."11

Az állami kiadásokat kell tehát csökkenteni és nem a polgárok közterheit növelni, mint azt a mostani vezetés teszi. Különösen a földbirtokos osztály érdekében kell mérsékelni a terheket (pl. a földadót), hisz anyagilag ők a legkiszolgáltatottabbak, és tőlük függ a nemzet fennmaradása. A kiadások viszont csökkenthetők az állam kivonulásával és a bürokrácia átszervezésével. Összevonná a kereskedelmi és a közlekedési tárcát, a földművelési ügyek intézésére ellenben egy önálló minisztériumot hozna létre (ezek később meg is valósultak), megszüntetné továbbá a király személye körüli miniszter tisztségét (ezt a miniszterelnök hatáskörébe utalná) és a horvát miniszteri posztot (elég a bán), de máshol felmerült benne az is, hogy a miniszterelnök egyben a pénzügyeket is irányíthatná ebben a válságos időszakban (erre egyébként többször is lesz példa). Erősítené az önszerveződés jegyében a megyei közéletet, a megyéket részesítené a területükről befolyó egyenes állami adókból, bár a közigazgatási apparátust teljesen a központi kormányzat alá rendelné. Csökkentené a képviselőház létszámát, így mindössze 300 honatya juthatna mandátumhoz, az országgyűlési ciklus időtartamát viszont háromról öt évre növelné (ez utóbbi később be is következik). Végül fontos gondolata volt a pénzügyi fegyelem erősítése is. Az államnak ugyanis nem szabad elnézőnek lennie e téren, ezért növelni kell az adók beszedésének a hatékonyságát (a visszaéléseket, elhallgatásokat meg kell szüntetni). Lónyay könyvének legfontosabb és igen hatásos megállapítása azonban minden bizonnyal az volt, mely szerint az ország rossz pénzügyi helyzete rendezhető, sőt rövid időn belül biztos alapra helyezhető, ehhez viszont a most felvázolt intézkedések megtételére, valamint pártérdekeken felülemelkedő nemzeti összefogásra van szükség.12 Lónyay egyik bizalmasa később a könyvet és kiadásának időpontját ügyes taktikai fogásként értékelte.1

3

Lónyay személye és szakértelme mindenesetre a kormányválság elmélyülésével felértékelődött. Hívei ezért egyre élénkebben kezdtek szervezkedni a volt miniszterelnök érdekében. Lónyay viszont kerülni kívánta még a látszatát is egy önálló fellépésnek, ezért Deák-párti hűségét hangsúlyozta és tartózkodott az egész kormány elleni nyílt támadástól is, bár Kerkápoly megbuktatásával feltehetően egyetértett.1

4

Bizalmasai ugyanis a párton belüli vezető 11

Lónyay Menyhért: Közügyeinkről Bp. 1873. 49-50. 12

Lónyay Menyhért, i.m. különösen 72-95. 13

Politikai Magyarország szerk. Szász Károly Bp. 1913. 2. köt. 340. 14

„Ami az adótörvényeket illeti, én azt óhajtanám hogy Szlávy és minisztériuma, meg Kerkápoly közt különbség tétessék, nem akarnék krízist az egész minisztériumra nézve, csak Kerkapolyra nézve." Lónyay Menyhért Kaas Ivorhoz MOL. P-336. 9. tétel 3. doboz 1873. márc. 14. A Lónyay és Kerkápoly között húzódó konfliktus korábbi eredetű. Lónyay naplójában már 1871-72-ben többször meglehetős kritikával ír pénzügyminisztere döntéseiről, szakértelméről és kettejük személyes viszonyáról (pl. szakmai féltékenység). De ellentét volt közöttük korábban a vasútfejlesztés, pontosabban annak finanszírozása miatt is (más-más bankcsoportokat kívántak bevonni). Később pedig a gazda-