Századok – 1999
Közlemények - Miskolczy Ambrus: Jules Michelet „Demokratikus legendái” és a magyar–román párbeszéd. Esettanulmány az imagológia és transzkulturalitás köréből II/383
386 MISKOLCZY AMBRUS 1848 az erőpróba éve. De nem véletlen, hogy az 1848-i francia forradalom története alig tartja számon Michelet-t. „Matrac"-ideológiával nem lehet forradalmat csinálni, legfeljebb állandó forrongást fenntartani, amely aztán kifullad, különösen, ha egy-két erős külső lökés éri. „Olvassuk újra az Érzelmek iskoláját" — ajánlja a forradalmi ideológiák legkifonomultabb elemzője —, a hirtelen beköszöntő és néhány hónapig tartó „kollektív agitáció" élményét nyújtja,1 5 és a kifulladásét. Paradox módon, a regény írója, Gustave Flaubert egyik legodaadóbb tisztelője volt Micheletnek. A Mester könyvei számára „nem könyvek voltak. Hanem egy egész világ" - írta 1861-ben,16 miközben stílusukban és alkatukban homlokegyenest eltérnek egymástól. Michelet és francia tanítványai frusztrált forradalmárok. A forradalmi láz pedig inkább a forradalom bukása után kerítette hatalmába őket. Amikor már egyre kisebb az agitáció tétje, hiszen a demokratikus és társadalmi forradalomnak nincs esélye. Kétségtelen viszont a személyes kockázat, mert a tekintélyuralom, a bonapartizmus egyre inkább előreveti árnyékát, míg néhány éven belül valósággá nem lesz. Most köszöntött be a legendák divatja. „Legendákra van szükség, a századok filozófiáját és minden tudományát mesékbe kell foglalni, de igaz mesékbe, a lélek mélyéről jövőkbe, azaz legendákba. Mindegyik társadalom alapja a legenda. Új legendákat dolgozzunk ki, mivelhogy új társadalom készül"1 7 - írja az egyik odaadó tanítvány, Eugène Noël. A legendák az új világ mítoszai. Hőseik példával kell szolgáljanak. Jellemző, hogy a tanítványok jobban vagy legalábbis egyszerűbben meg tudják határozni, hogy mi a legenda. De a nagy legendákat a Mester írja. Először a francia és az olasz életből merített, aztán a lengyel, orosz, román, magyar világ felé fordult a figyelme. A forradalom és a szabadság-kultusz ugyanis a cári zsarnokság elleni küzdelmében lelhette fel a legbiztosabban saját identitását, míg a zseniálissá méretezett francia költő, Grainville harcának története a papokkal, vagy a francia katonák, az olasz szabadsághősök felmagasztalása óhatatlanul a nagy Napóleon dicséretéhez vezetett, amit Michelet mindenképpen kerülni akart, hiszen ellenkezett meggyőződésével is. A cárral szembeni harc viszont a hazai tekintélyuralmi törekvések kritikája is lehetett, és egyben lehetőség a szélesebb belső társadalmi-politikai konszenzusra. Ugyanakkor az egzotikum varázsával hatottak a keleti történetek, még a nyilvánvaló túlzások is hihetőknek tűntek. Talán éppen román legendája a legjobb példa. Hőse, a már említett tanítvány, C. A. Rosetti neje, a skótszármazású Maria Grant, a bukaresti brit konzuli titkár húga. 2. A román legenda: Madame Rosetti A román legenda Michelet első kelet-európai legendája. 1851 áprilisában vetette papírra négy nap alatt. De csak 1853-ban jelent meg először a sajtóban, aztán 1854-ben az „Észak demokratikus legendái" című kötetben. Michelet ezt a művét Rosetti kislányának ajánlotta, aki „1848 június 18-án született, azon a napon, amikor kitört a forradalom", és ezért Libynek (Liberty 15 Furet: i.m. 391. 16 BHVR Papiers Michelet, Correspondance, t. XXXVI. 169. 17 BHVP Ms. 1591. E. Noël - A. Dumesnilhez, 1851, ápr. 14.
