Századok – 1999

Közlemények - Bertényi Iván: Az ún. Kossuth-címer 1848/49-ben II/373

AZ ÚN. KOSSUTH-CÍMER 1848/49-BEN 377 Egyes további abszolutista, önkényuralmi korokból — I. Lipót, II. József uralkodása idejéből származó — koronátlan címerek olyan más, ugyancsak téves szimbolikus értelmezéshez vezettek, hogy a Szent Korona levétele az ország címeréről a magyar jogrend, a „nemzeti" alkotmány és függetlenség felszámolását célzó politikai törekvések szimbolikus kifejezői lettek volna. Ezen értelmezés kitalálója a címünkben szereplő időszakból ide vonja az 1849. március 4-ei, Ferenc József által oktrojált olomouci (olmützi) alkotmányt is, s erre hivatkozva úgy érvel, hogy nem Kossuth távolította el címerünk koronáját, hanem I. Lipót, II. József és az ő nyomdokaikon haladva I. Ferenc József.9 I. Lipót és II. József azonban a magyar címert (a többnyire felismerhetően Szent) koronával ábrázolták Magyarország számára készített pecsétjeiken, a díszítő funkcióban különböző tárgyakon ránk maradt korona nélküli címer pedig ebben a vonatkozásban — amint láttuk — semmit sem bizonyít. Az olomouci alkotmány 8.§-a — amint erre Spira György már rámutatott — pedig azt írja elő, hogy a koronatartományok „címerei és színei meghagyatnak", tehát azt kell mondanunk, hogy a koronátlan (kis)címer bevezetését a magyar jogrend, a nemzeti alkotmány és függetlenség felszámolásával közös nevezőre hozó felfogás nem állhat meg. Nem állhat meg még akkor sem, ha a Szentkorona-eszme az ország értelmiségi köreiben jól ismert volt, s hasonló gondolatok a koronáról a korban másutt is előfordultak. A világ legrégibb köztársaságának, San Marinonak a címerében a pajzs felett a középkor óta szereplő, felül keresztes gömbben végződő zárt koronát egy hivatalos (rendeletben szereplő) minősítés 1862. április 6-án „simbolo della Sovranitá" azaz a szuverenitás szimbóluma megnevezéssel illeti.10 A koronának a királyság szimbólumaként történő felfogása, s így elhagyása mint a köztársasági gondolat kifejezése 1848-ban érhető tetten hazánkban. Más jelképek (vörös pántlikák, vörös sipkák, vörös zászló) használata mellett az 1848. márciusától élénken politizáló magyar republikánusok csakhamar elkezdték a korona elleni fellépésekkel is kifejezni a német királysággal szemben meglévő ellenérzéseiket. Több újság (Marczius Tizenötödike, Köztársasági Lapok, Munkások Újsága, sőt esetenként a Kossuth Hírlapja is) közölte cikkeiket. Táncsics Mihály október 13. és november 3. közt egész cikksorozatot közölt republikánus szellemben a Munkások Újsága hasábjain. Mindjárt az első cikk bevezető képén tűzre vetve látható a Pragmatica Sanctio egy példánya, s fölötte a Szent Korona. A cikkben Táncsics a koronát olyan, a pápa által Szent István számára küldött ajándéknak állítja be, amely több hasznot hozott az ajándékozónak, mint a megajándékozottnak, mert rá hivatkozva a pápák mindig beleavatkoztak Magyarország belügyeibe. De hasznot hajtott a korona „német családbeli királyainknak" is. Ezek után a szerző a koronát is tűzre szánja, legfeljebb annyi engedményre hajlandó, 9 Püspöki Nagy Péter: Nem Kossuth távolította el 1848-ban címerünk koronáját. - Reform, II. (1989) 47. szám, december l.,2., Ugyanő ugyanezt igyekszik bizonyítani hét mondattal bővebben megírt, egyébként ugyanazon szövegű cikkében: Magyar Nemzet, Visszhang c. melléklet LII. (1989) 285. sz., december 4. 10

I. Lipót és II. József címereire v.ö. Kumorovitz: 1965, 212-215. az olomouci alkotmányhoz lásd Spira: 1994.103., San Marino címeréhez v.ö. Arnoldo Cesari d'Ardea: Storia, araldica e diritto nobiliare nella republica (!) di S.Marino - Genealogica et Heraldica, Lisboa 1986. Actas di 17° Congresso International das Ciencias Genealogica e Heráldica. Publiadas pelo Instituto Portugues de Heráldica. Lisboa 1989.17.