Századok – 1999
Közlemények - Gergely András: Bécs és Pest-Buda 1848 nyári iratváltása a magyar hadügyi önállóság ügyében II/313
316 GERGELY ANDRÁS rátok ismeretében, bizonyára azzal fogadta az Itáliából felérkező, tájékozatlan Mészáros magyar hadügyminisztert, hogy olyan jogok átadására lesz „hajlandó", amellyel eddig magyar végrehajtó szervek nem rendelkeztek. Mintegy cserébe, „szakmai" megfontolásokat hangoztatva, egyeztetést kért fontosabb ügyekben, többek között a tábornoki kinevezésekben. Az osztrák táborszernagynak, a legmagasabb katonai rang birtokosának eddig alárendelt, alárendeltségi érzületében alighanem meg is maradt huszárezredes, aki nem ismerte pontosan sem az áprilisi törvényeket, sem a magyar kormány politikáját, sem a május 7-i uralkodói rendeleteket, bizonyára belement a felajánlott kompromisszumba, abba, hogy a magyar tábornoki kinevezéseket a magyar miniszter meghallgatásával ugyan, de mégiscsak Bécsből intézzék. (A beleszólási jog felajánlásával, mint „új" joggal, vihette lépre Latour Mészárost, és bizonyára azt is jelezte, hogy ezen az alapon Mészáros tábornoki kinevezését is ő fogja kieszközölni...) Az iratokból úgy tűnik, hogy Pulszky magyar külügyi államtitkár már a megbeszélés napján vagy másnapján korrekciós lépéseket tett (talán volt újabb megbeszélés is Latour és Mészáros között). Pestre érkezve pedig Mészáros azonnal felvilágosíttatta magát, felmondta az egyezséget, s ezt Pulszky egy átirata mindjárt június 2-án közölte is Latourrai.17 A magyar kormány tehát nemcsak Mészáros hadügyminiszter Pestre érkezése folytán, hanem éppen az általa hozott beszámolók nyomán még nagyobb erőfeszítéseket tett, hogy hadügyi pozícióit biztosítsa. Június 10-én, az e napon bekövetkezett Innsbruck-i fejleményekről még mit sem tudva, Latour arról panaszkodik a minisztertanácsban, hogy a „központi katonai hatóság" (vagyis minisztériuma) befolyása Magyarországon „megbéníttatott", a Határőrvidéken „tűnni kezd".18 Pedig hátra volt még — Latour számára — a fekete leves. Az Innsbruckban tartózkodó Batthyány június 10-én Jellacicot báni méltóságából felmentő, a horvát és a határőrvidéki katonasághoz szóló kéziratokat eszközölt ki, amelyeket röpiratok ezreiben juttattak el a Délvidékre, sőt Radetzky csapataihoz is. A katonai Határőrvidéket egyértelműen és végérvényesen a magyar kormány alá rendelték. Emellett június 13-án és 14-én az uralkodó (Innsbruckban) magyar tábornoki kinevezéseket írt alá, 15-én pedig rendeletet adott ki a katonai kinevezésekkel kapcsolatosan. Eszerint a magyar tábornoki kinevezéseket a magyar hadügyminiszter teijeszti fel, a magyar külügyminiszter útján, előzetesen egyeztetve az osztrák hadügyminiszterrel.19 Latour kudarca teljesnek volt mondható. S amikor a június 10-i rendeletek június 19-én a Wiener Zeitungban is megjelentek, alighanem kicsordult a pohár. Latour hadügyminiszter, a néhány kieszközölt magyar tábornoki kinevezés ürügyén, ellentámadást indított. jelzi, hogy Bécsben, Pozsonyban további konzultációkat folytatott. Csak május 29-én érkezett Pestre. Mészáros: i. m. 7. 17 Őst. Min.r. 316., ill. 1. sz. irat. - Kétségtelen, hogy valós katonai-politikai megfontolások szóltak a konzultáció mellett. Elvileg az egyik ország engedékenyebb kinevezési gyakorlata — a kedvezőbb előmeneteli lehetőségek révén — akár a gyengébb tiszteket léptette volna előre, ráadásul azokat egy országba vonzva-tömörítve; gyakorlatilag pedig a hadseregfejlesztésre készülő Magyarország csak az osztrák seregrészektől remélhetett újabb szakképzett, magas rangú tiszteket - érdeke volt tehát, hogy az együttműködéstől ne zárkózzék el. 18 Öst. Min.r. 404. 19 F Kiss: i. m. 323-324., azzal a nem egészen helytálló értelmezéssel, miszerint e rendelet alapján minden fontos ügy az udvaron és a bécsi minisztériumon keresztül történt".
