Századok – 1999

Közlemények - Gergely András: Bécs és Pest-Buda 1848 nyári iratváltása a magyar hadügyi önállóság ügyében II/313

BÉCS ÉS PEST-BUDA A MAGYAR HADÜGYRŐL 1848 NYARÁN 317 Ezzel kezdődik a közölt iratváltás. Latournak az innsbrucki királyi rendeletek Wiener Zeitungbéli közlésének másnapján, június 20-án megírt felségelőterjesztése nem hagy kétséget afelől, hogy szerinte 1) a főparancsnoklást az uralkodó kizárólagos jogának tekinti, továbbá 2) a hadsereg egysége nemcsak a közös főparancsnoklás, hanem a felelős hadügyi kezelés révén és terén is megőrzendő. (Érdekes az álszent, nyilván a minisztertársak megnyerését célzó utalás a parlamenti felelősségre, annál is inkább, mert az örökös tartományok alkotmányozó gyűlése, a Reichstag, csak egy hónap múlva ült össze, s a miniszteri felelősségről még ezért sem születhetett törvény.) 1848 nyarának beköszöntekor tehát Latour semmilyen átalakítás végrehajtására nem volt hajlandó a hadügyi igazgatás terén, vagyis végső soron mind a május 7-i, mind a június 10-i uralkodói rendeletek visszavonását akarta elérni, ha ezt nyíltan nem is mondta ki - lemondással is csak burkoltan fenyegetett. Ezen az úton azonban ekkor a bécsi kormány nem követhette, azt pedig Latour aligha remélte, hogy a magyar kormány engedni fog. Közvetlen célja nyilván csak az lehetett, hogy mintegy kiugrassza az innsbrucki nyulat a bokorból: kik azok, akik ott messzemenő engedményeket tesznek a „magyaroknak" - s akiknek eltávolításával talán visszaszerezhető lenne az uralkodó feletti befolyás? Ennek ideje azonban éppen nem ekkor érkezett el. János főherceget ugyanis az uralkodó június 16-án Innsbruckban teljhatalmú bécsi helyettesévé nevezte ki. (S ez június 19-én jutott a bécsi kormány tudomására.20

) A főherceg néhány nap múlva meg is érkezett Bécsbe, s átvette az államügyek irányítását. János, a császári alter ego, személyiségét tekintve sem volt éppen konfliktuskereső típus, ráadásul mellesleg ekkor már egy másik hivatalos megbízása is volt, éppen a „magyar-horvát viszály" kiegyenlítésére. A bécsi kormány pedig még mindig gyenge maradt, legfeljebb csak János főherceggel kooperálva kaphatott némi erőre. Tartományi mozgalmak, bécsi társadalmi feszültségek, Csehország önállósodási kísérletei, vesztésre álló itáliai háború, küszöbön álló népképviseleti Reichstag, német egységmozgalmak a németek lakta területeken - ilyen gondok közepette aligha vállalhatták a különös indok nélküli szembefordulást a magyar kormánynyal. Ráadásul ezekben a napokban a bécsi kormány többször átalakult, a kormány élén álló Pillersdorfot július 8-án Doblhoff, őt július 18-án Wessenberg váltotta fel. Pillersdorf tehát Latour június 20-i felségelőterjesztéséről rezignált véleményt adott, nem vitte be az ügyet a minisztertanácsba, - csak egy június 25-i ülésen tettek utalást arra, hogy majd tárgyalni fogják.21

István nádort sem merték utasítani, hanem csak véleményt kértek tőle. Az ügy kezelése viszont a tárgy fontosságának megfelelő gyorsasággal haladt előre. Pillersdorf július 2-án, János főherceg, mint a császár helyettese, 3-án, István főherceg-nádor Budán 7-én intézkedett, felszólítására pedig Mészáros már 10-én kifejtette véleményét. 20

Őst. Min.r. 447. 21

U. o. 479. - Figyelemre méltó, hogy a konfliktus kiélezését elkerülni óhajtó fogalmazványok annak a Pipitz államtanácsosnak a művei, aki a magyar államjogi különállás ellenfele volt, s ő fogalmazta a hírhedt Staatsschriftet, vagyis az augusztus 31-i Wessenberg-féle emlékiratot is, amely az áprilisi törvényeket érvénytelennek nyilvánította. Károlyi Árpád.·. Németujvári gróf Batthyány Lajos első magyar miniszterelnök főbenjáró pöre I. A per története. Bp. 1932. 399.