Századok – 1999

Közlemények - Gergely András: Bécs és Pest-Buda 1848 nyári iratváltása a magyar hadügyi önállóság ügyében II/313

314 GERGELY ANDRÁS radalom a Habsburg Birodalom nyugati részében kaotikus állapotokat teremtett. Bécsben is új irányító szervek jöttek létre, illetve a birodalom egészének föderatív átrendeződése kezdett kirajzolódni, amely megoldás másként illesztette volna be Magyarországot a birodalom egészébe.6

A bécsi kormány azonban, az itáliai tartományok elszakadását és Magyarország különválását (legalábbis időlegesen) tudomásul véve, mihamar érvényesíteni próbálta befolyását a fennmaradt, egykorúan „német-osztráknak" nevezett területeken, amelyhez persze a bécsi tömegmozgalmaknak kiszolgáltatottan, a tartományi mozgalmak által szorongatottan, egyelőre nem volt elég hatalma, ereje. A birodalom nagyobb felét, hajdani szervezetét és a központosítás gondolatát mintegy megörökölve a bécsi kormány is, az udvari körök is egyelőre — 1848 tavaszán — a törvényekben már biztosított magyar különállás megvalósításának akadályozására, legalábbis realizálásának lassítására törekedtek.7 A bécsi kormány a magyar hadügyi önállóság korlátozásának elvi megalapozását, amellyel az udvari körök előtt is, a magyar kormánnyal szemben is érvelni próbált, három ponton rögzítette, éspedig a hatáskör, az illetékesség és a területi illetékesség vonatkozásában.8

A hatáskör tekintetében néhány alkotmányos európai állam megoldására hivatkozva elvileg nem volt (csak a magyar áprilisi törvények vonatkozásában volt!) megalapozatlan az az állítás, hogy a hadsereg feletti főparancsnoklás nem tartozik a „végrehajtó hatalom" körébe, az tehát az uralkodó ellenjegyzéshez nem kötött joga marad, amelyet tehát nem a (bécsi és pesti) hadügyminiszteren keresztül fognak majd intézni. (A bécsi kormány ennyiben elvileg a saját hatáskörét is korlátozta volna9

.) Az illetékesség vonatkozásában azt hangoztatták, hogy az új, felelős magyar végrehajtó hatalom immár más alkotmányos modell alapján működik ugyan, de illetékességi köre hadügyi téren csak arra terjed ki, amivel a megszűnt Helytartótanács, Kamara, Kancellária rendelkezett - vagyis jószerével csak a csapatok ellátására korlátozódik. Végül a magyar kormány területi illetékességét a bécsi kormányban a tájékozatlanabbak Horvátország és a Határőrvidék, a tájékozottabbak csak a Határőrvidék vonatkozásában vonták kétségbe.1

0 István nádor kérésére április 28-án uralkodói kabineti irat jelölte ki az új magyar hadügyminisztérium hatáskörét, éspedig a fentebb jelzett szellemben: a főparancsnokság joga ellenjegyzéshez nem kötött; a hadsereget irányító főhadparancsnokságok továbbra is Bécs alá rendeltek; a Határőrvidék különváltan marad.1

1 6 Itt csak utalhatunk az itáliai háborúra, vagy az április 8-án kiadott ún. cseh chartára, arra a legfelsőbb kéziratra, amely Csehországnak lényegében felelős minisztériumot ígért - nem is szólva a német egységmozgalmakról. 7 A bécsi kormány és az udvari körök 1848 tavaszi politikája közé azonban nem lehet egyenlőségjelet tenni, nem is szólva arról, hogy sem a kormány, sem az udvari körök, a „kamarilla" álláspontja nem volt egységes. 8 Jogi megalapozásra, a törvények értelmezésére az osztrák minisztertanácsban Krauß pénzügyminiszter tett többször kísérletet, bár konzisztens álláspontot ő sem fejtett ki: Őst. Min.r. 155., 181., 313-316., 331. 9 Krauß mellett az alábbi iratközlésben (1. sz.) Latour is ekként érvel. Ezzel szemben az áprilisi törvények „magyar olvasatát" igazolják az 1867-es kiegyezési törvénnyel végrehajtott változtatások, amelyek már rögzítik a mintegy végrehajtó hatalmon kívüli (később legfőbb hadúrinak nevezett) jogokat: 1867. XII. 11. §. 10

Öst. Min.r. 141., 155., 313-314. 11

F. Kiss: i. m. 315.; Ost. Min.r. I41.-Urbán Aladár Batthyány-monográííája forrásként szövegében egy április 24-i, jegyzeteiben egy április 26-i minisztertanácsot említ. Április 24-én nem volt