Századok – 1999

Tanulmányok - Tóth Endre: Szent Adorján és Zalavár I/3

SZENT ADORJÁN ÉS ZALA VÁR 27 is volt12

9

. Hogy ez az ereklye — tekintettel a közelségre — Mosaburgból is oda kerülhetett, azaz a honfoglalás idején az ereklyéket elmenekítették, majd szétszóródtak, lehetséges. Az sem zárható ki azonban, hogy Mosaburgban maradtak. Ε tekintetben a 11. század közepén hamisított Arnulfmum szövege és megfogalmazása nem perdöntő : az oklevél szerkesztője a CBC alapján említette Mosaburgot, kérdés azonban, hogy tudta-e: mi lett az ereklyék sorsa a magyar honfoglalás után. Szent Hadrián tisztelete a birodalomban is kimutatható. A császárságban egyetlen, a tiszteletére szentelt apácakolostorról tudok13

0

, a Hildesheim és Gandersheim között fekvő Lamspringenben (Lammespring)131

. 845 körül alapította13

2

Ricdag gróf Altfrid, a későbbi hildesheimi püspök részvételével13

3

Szűz Mária és Hadrianus tiszteletére13

4

; apátnője a leánya, Ricburg lett. Német Lajos meghamisított állapotban fennmaradt oklevelében 873-ban immunitást adott a monostornak13

5

. Az oklevelet a 11-12. században hamisították Német Lajos eredeti diplomája alapján13

6

. A rendelkezés megszegőit Szent Adorján kardjával fenyegetik.13

7

. A Szűz Mária és Hadrián patrocinium az együttes tiszteletre, azaz a szeptember 8-i ünnepnapra mutat. A lamsp-129 Bielsky, W.: Die älteste Urkunden, Archiv für Kunde 9, 1853, 255-256: 1220: dedicatio ecclesiae parochiae Draskirchen, „specialiter quorum Reliquie recondite sunt ibi: „, videlicet Margarethas virginis et martiris ,et S. Valentini episcopi et confessoris. Jacobi apostoli Mauricii martiris Georgii martiris. Erhardi ep. et. confs. Cecilie virgo et marts. In dextro vero Altari continentur Reliquie sanctorum Valentini ep. et confs. Crisogoni marts. Juliani marts. Adriani martiris. Felicitatis martiris". A Bécstől délre fekvő traiskircheni templomról később közzétett adatokban Hadrianus-ereklyéről nem esik szó. 130 A nagyszámú szászországi kanonikus, majd 1000-től benedekrendi apáca kolostorokról Schlesinger, Walter: Kirchengeschichte Sachsens im Mittellalter, Mitteldeutsche Forschungen 27. Graz II. 1962; Parisse, Michel: Monastères des femmes en Saxe Xe-XIIe siècles, RevMabillon Ns. 2, 1991, 5-48, további irodalommal. Kunstdenkmäler der Prov. Hannover 6. Kreis Alfeld 1929. 131 A helységet csak az autóatlaszok tüntetik fel. Streich, Gerhard·. Klöster, Stifte und Kommenden in Niedersachsen vor Reformation, Hildesheim 1986. Studien und Vorarbeiten zum Historischen Atlas Niedersachsens 30. Heft.(nem láttam): Lammspringen 9. századi leleteiről, a kolostortól nyugatra húzódó frank winzenburgi sáncokról és a kolostor eredetéről: Barner, Wilhelm: Die Hohe Schanze, die Winzenburg und das Kloster Lamspringe, Neue Ausgrabungen und Foschungen in Niedersachsen 4, Hildesheim 1969, 219-244. 132

Hauck, Albert: Kirchengeschichte Deutschlands II. Berlin 1958, 9. Aufl. 618-9. A. Bertram; Geschichte des Bistum Hildesheim, 1. 1899, 42. A keltezés alapja a 873-as oklevélben említett II. Szergiusz (844-847) pápa privilégiuma (consilio divae memoriae domini Sergii papae történt az alapítás). 133 1178 nov. 29-én Adelog hildesheimi püspök emlékezik meg erről, Jänicke, Κ. Urkundenbuch des Stieftes Hildesheim I. nr. 387. Pothmann, Alfred: Ein Charakterbild seiner Persönlichkeit, Das erste Jahrtausend II 746-, 749, 755. Mittelalterliche Schatzverzeichnisse I. hrg. vom Zentralinstitut für Kunsttgeschichte in Zusammenarbeit mit Bernhard Bischoff, München 1967, 40. 134 MGH DD regum Germaniae ex Stirpe Karolinorum 1:2, Ludovici Germanici dipl. Nr. 150, p. 210-212.·....monasterium...perpaetuaeque virgini beatae Mariae in honore praeciosi martyris Adriani....·, MGH DD 1:2 Ludovici Germ. nr. 150. 211.; Jänicke, UB des Hochstifts Hildesheim 1,7 nr. 13. 135

MGH DD 1:2 Ludovici Germ. nr. 150. p. 210-211. 136

Uo.· 211. 137 MGH DD o.e. p. 212.: Huic nostras secundum iustitiam del iustae constitutioni si quis temere contraire praesumpserit et horum aliquid infringere ausus fuerit, si non digne in beneplacito incolarum loci quantotius per omnia satisfecerit, primo eum ut inimicum dei districtissimae ultioni divinae militari gladio sancti Adriani terribiliter feriendum tradimus, deinde ut publicum hostem regni omni gratia honore ac iustitia et iudicialis gladii nostri animadversione persequendum et de terra exterminandum nemine parcente aut miserente foras mittendo publicae damnationi exponendo proscribimus.