Századok – 1999
Tanulmányok - Tóth Endre: Szent Adorján és Zalavár I/3
28 TÓTH ENDRE ringeni monostor késő-középkori alapítási legendája szerint13 8 Ricdag gróf és felesége Imhildis Rómába zarándokoltak, és Szergiusz pápától Hadrián ereklyét kaptak13 9 . A 17. századi elbeszélésen kívül más forrás nem szól arról, miként jutottak a Hadrián ereklyéhez. A Szászországba irányuló 9. századi ereklyetranszlációk között ennek nem maradt nyoma14 0 . Szent Hadrián kardjáról azonban Lamspringenben tudtak14 1 . A 11. század elején ereklyét is őriztek tőle.14 2 Hogy a kardot ott, vagy máshol őrizték a 9. században, éppúgy nem ismerek adatot, mint a Hadrián tisztelet eredetéről sem tudok semmit felmutatni. A szent tiszteletének későbbi, számunkra lényeges eseménye II. Henrik császárhoz kapcsolódik14 3 . A 12. század közepén, még a szentté avatás (1146) előtt szerkesztett életrajz szerint „Összegyűjtvén tehát hadseregét, csatasorba állította őket az említett népek ellen. És miközben keresztülvonult egy Walbech nevű helységen, magához vette Szent Hadrián kardját, amelyet itt ereklyeként régóta őriztek. Azt felkötvén, teljes szívéből felkiáltott és így szólt:...". Ezután „letáborozott azon a mezőn, ahol a merseburgi egyház található,...felsóhajtott és így szólt: Boldog Lőrinc, Krisztus mártíija, ha közbejárásodra ezeket a barbár népeket, akik felé útban vagyok, alávetem a Római Birodalomnak és a keresztény vallásnak, ezt a Te nevednek szentelt, (ám) elhagyott helyet az isteni segítő kegyelemmel korábbi méltóságába (ti. püspöki) vissza fogom helyezni". Végül: „Ezeket elmondva, szemei felnyíltak és meglátta a dicsőséges mártírokat, Györgyöt t. i. és Lőrincet, Adriánt egy kardjával sújtó angyallal, amint hadserege élén haladnak és az ellenfél ékjeit hátrálásra kényszerítik14 4 ". II. Henrik 138 Barner: i. ra. 240. 139 A legenda, amelyet a történet tovább színez, a 873-as oklevél alapján keletkezhetett. Az alapítók római zarándoklata és a pápától kapott ereklye története egyébként ismeretlen. Az esemény a Liudolf szász herceg és felesége Oda római zarándoklatára és a szász császári dinasztia legrégebbi, gandersheimi kolostora alapításának és ereklyetranszlatiójának a történetére ÍPothmann, Altfrid, 1964, 755) emlékeztet. 140 Honselmann, Klemens: Reliquienstranslationen nach Sachsen, in: Das ersten Jahrtausend I. (hrsg. Viktor H. Elbern), Düsseldorf 1962, 159: Kilian és Liborius Paderbornba, Crispin és Crispinian Osnabrückbe, Gorgonius Mindenbe. Oswald Kirchdorrnbergbe és Herfordba, Pusinna ugyancsak Herfordba. Vitus Corveybe, Landolinus Boke-ba, Felicissimus Agapitus és Felicitas Vredenbe, Alexander Wildeshausenbe, Cosma és Dámján Essenbe stb. 141 Altfrid hildesheimi püspök privilégiuma az kolostornak: 11-12. századi másolatban: Jänicke 1. 5 nr. 12. 142 MitSchatz Nr. 41.: „Hoc continetur in scrinio, in cuius operculo agnus Dei incisus est. Sancti Adriani martyris...sancti Urbani papae" = Bernward von Hildesheim II. VII:21, 477. Evangeliarium első és utolsó lapján. A MittSchatz alapján máshol nem őriztek Hadrianus-ereklyét. Mivel a Hadrianus-ereklye a felsorolásban nincs kiemelve, lehetséges, hogy a kódex provenienciája nem Lampspringen, hanem esetleg a közeli Hildesheim, vö. Bernward von Hildesheim II. Hildesheim-Mainz am Rhein, p. 477. 143 Az adat a magyar kutatásban: Galla Ferenc: Szent István apostoli tevékenykedése és e téren ismertebb munkatársai, SzIE I, 293-, 308-9. Külföldön is csak Graus, Frantisek: Der Heilige als Schlachtenhelfer, Festschrift fur H. Beumann, Sigmaringen 1977, 331. emlékezik meg róla. A 11. századi hazai templomvédőszentek választásában a császári családdal való kapcsolatára Galla F: 1938, 306-7 figyelt fel. Véleményét azonban pontosítani lehet. Galla szerint (Ipoly, Emmerán, Móric, György, Adorján, Lőrinc) terjesztésére törekedtek. Ε szentek egy része ugyan a birodalomhoz köthető, de nem kifejezetten a császári családhoz. 144 Congregato itaque exercitu contra predictos nationes aciem direxit. Et faciens transitum per locum, qui Walbech dicitur, gladium sancti Adriani martiris, qui pro reliquiis multo temore ibi servabatur, accepit metatus est in campo, ubi Merseburgensis aecclesia sita est...,ingemuit et ait:
