Századok – 1999
Tanulmányok - Hermann Róbert: Egy „végzetes” döntés születése. Magyar haditervek Gödöllőtől Komáromig 1849. április 7–29. II/253
294 HERMANN ROBERT zet Buda bevehetetlenségét s azzal tulajdon erőtlenségét egész Európa színe előtt bevallani nem akarja..."176 Május 4-ére Kossuth is kijózanodott az eddigi sikerek keltette mámorból. Ezen a napon már arról írt Görgeinek, hogy miután az a tavaszi hadjáratban „az ellenséget a Tiszáról az ország nyugati határaihoz menekvésre kényszerítette, erejében megtörte, 6 ütközetben megverte, Komáromot a nemzetnek megmentette, seregeinket a Dunán átvezette, s a megtört ellenséget mindenütt futásnak kényszerítette, ha mindezekhez Budának visszavételét hozzácsatolandja - hazánk védelme a harctéren oly karba lesz helyezve, hogy a legközelebbi időkre nézve a hadügyminiszterség a sereg parancsnokságnál sokkal fontosabbá válik". Majd azzal folytatja, hogy „a megszalasztott, szétvert, lehangolt és megkevesített ellenség folytonos üldözése körül egy ideig alkalmasint inkább az ország különböző részeibeni hadseregek kellő elosztása, s az ország biztosításának szempontjából teendő általános intézkedések lesznek azok, melyek Tábornok Úr magas hazaszeretetének s vezéri tapintatának a legfontosabb feladatul szolgálandnak - míg diszpozícióinak végrehajtása éppen személyes jelenlétét jó alvezérek választása mellett annyira igénybe nem veendi". Korántsem hiszi ugyan, hogy a szabadságharc a vége felé közeleg, de arról meg van győződve, „hogy mentünk már annyira, miszerint az ellenség ha meghódításunk eszméjével fel nem hág, úgyszólván újra kénytelen kezdeni a háborút, - s azt tudom, hogy ezt azon erővel, melyet most még hazánkban bír, siker reményével nem teheti". Vagy új erőt kell teremtenie, vagy az orosz segítséghez kel folyamodnia, s mindkettőhöz idő kell. Kossuth tehát kéri Görgeit, „vegye be mihamarébb Budát - s amint azt bevette, siessen a miniszteri tárcát átvenni".177 Noha a levél egésze egyetlen nagy rábeszélés: Görgei mielőbb vegye át a hadügyminisztériumot, az előző levélben foglalt szemrehányásnak nyoma sincs benne. Kossuth maga is érezhette, hogy igazságtalan volt, mert ezt követően írott leveleiben egyetlen rossz szót sem szólt Buda ostromáról. Május 6-án értesítette Dembmskit arról, hogy ha a várőrség tartani akarná Budát, azt rohammal veszik be. Annyira biztos volt a dologban, hogy egy másik átiratában úgy vélte: a vár bevétele még aznap megtörténhet. A Dembmskinek szóló levélben kifejtette: csak akkor lehet nyomatékot adni a feldunai fősereg műveleteinek, ha az alvidéki bonyodalmak megoldódnak, s az ottani káoszból egy együttműködő hadtest vagy egy nagyobb hadsereg áll elő, amely összehangzó irányba működik a fősereggel.178 Május 8-án arról írt Görgeinek, hogy három hét alatt 12-15.000 főnyi pótlékot küld a fősereg szaporítására, sőt, ha fegyverben és ruhában nem lesz hiány, akár többet is. A követendő haditervről úgy vélekedett, hogy két lehetőség van: Buda rövidesen megtörténő bevétele után vagy tovább űzik az ellenséget, vagy megállnak Győrnél. „Én az utóbbit hiszem szükségesnek és azon véleményben vagyok, hogy csak akkor menjünk át a Lajtán, ha legalább 50.000-et fordíthatunk magára ezen expedícióra; de attól is tartok, hogy ha pihenést engedünk az ellenségnek, majd kiépül a demoralizácóból, melyet a folytonos vereségek okoztak, 176 Katona: Budavár 435-436. 177 KLÖM XV 205-206. 178 KLÖM XV 21&-219.
