Századok – 1999
Tanulmányok - Hermann Róbert: Egy „végzetes” döntés születése. Magyar haditervek Gödöllőtől Komáromig 1849. április 7–29. II/253
MAGYAR HADITERVEK GÖDÖLLŐTŐL KOMÁROMIG ... 293 s így csak 8000 fő áll rendelkezésére. Újabb hadművelete a főerővel összehangzásban történik, s nem marad el a jó siker. Az Asbóth-hadosztály aznap Soroksárról Majosházára vonul, másnap Ráckevére, a Szekulits-hadosztály aznap Soroksárra, hogy megközelítse az átkelőt.171 Kossuth közben április 27-én újabb levelet írt mind Aulichnak, mind Görgeinek. Ebben értesítette Görgeit, hogy — ellentétben Asbóth április 24-i jelentésével — a főváros egésze nincs a magyar csapatok kezén; illetve hogy jó lenne, ha Aulich mielőbb átkelne a Duna jobb partjára. Görgei a levélre május l-jén válaszolt, s közölte, hogy „Asbóth galimathiasa semmi zavart nem okozott, hála tisztelt Kormányzóelnök úr helyes előintézkedésének", illetve hogy Aulich április 29-én megkapta a parancsot, hogy Adony táján átkeljen a Dunán, ha lehet.172 Kossuth április 28-án újabb levelet írt Görgeinek. Ebben tudatta, hogy Aulich jelentette, miszerint mindmáig nem kapott utasítást Görgeitől, s így nem kezdhet újabb hadműveletbe. Kossuth attól tartott, hogy Aulich így elveszíti az értékes pillanatot. Ezért fontosnak tartja, folytatta, hogy Aulich Fejér és Tolna megyébe egy csapatot küldjön, s onnan Buda felé működjön.173 Aulichnak ez a jelentése valószínűleg április 27-én kelt, s azonos lehetett a Görgeinek aznap délután 1 órakor küldött, fentebb ismertetett jelentéssel.174 Aulich említett április 30-i levelének okfejtése teljesen logikus volt. Kossuth azonban — Komárom felszabadításának hírét véve — immáron úgy vélhette, Görgei mégis csak mulasztott, amikor Aulichot nem sürgette a Dunán való mielőbbi átkelésre. Ebben a meggyőződésében megerősítette Weiden elfogott április 21-i levele, amelyet május l-jén olvasott. Aulichnak írott válaszában úgy vélte, hogy „a budai ellenséges csekély őrségnek részünkrőli bántatlanul hagyása az álladalomnak nagy kárával történt, és hogy a Budán összehalmozott tüzéri és egyéb javak háborítatlan tovaszállítását meg lehetett s részből tán még most is meg lehetne gátolni valamely ügyes diverzió által, mit azonban nem hiba gyanánt, hanem csak sajnálatképpen említek, hogy azt Tábornok Úr diszpozíció hiányában nem tehette".175 Az történt tehát, hogy Aulich április 30-i válaszának csupán egyik elemét hangsúlyozta - azt, hogy Görgei a Kmety-hadosztályt nem bocsátotta Aulich rendelkezésére, illetve hogy Aulich nem kapott határozottabb parancsot az előnyomulásra. Ebből született aztán az említett szemrehányás. Görgei indulatos reagálása három dologra mutathat: 1.) őt magát is meglepte a várőrség ellenállása 2.) valóban Kossuth kívánságára is fogott az ostromhoz 3.) alaptalannak tartotta Kossuth szemrehányását. Tény, hogy válaszlevelében az ostromról szólva a politikai vezetés és a közvélemény befolyását hangsúlyozta: „Midőn én Budavár megszállására eltökéltem magam, főképp a nemzet közkívánatának engedtem, és éppen azért szükségesnek látnám az ostromlást végpercig folytatni, hacsak a nem-171 MOL OHB 1849:6507. A levélen „máj. 2." olvasható, de Kossuth válaszának tanúsága szerint már l-jén a kormányzóelnök kezében volt. KLÖM XV 179. 172 Közli Hermann, 1994. 975. 173 KLÖM XV 161. 174 No. 399. MOL Görgei-ir. 1. cs. d. sz. 175 KLÖM XV 179.
