Századok – 1999
Tanulmányok - Hermann Róbert: Egy „végzetes” döntés születése. Magyar haditervek Gödöllőtől Komáromig 1849. április 7–29. II/253
292 HERMANN ROBERT a fővárosban, amennyi a budai várőrség sakkban tartásához szükséges; az ostromgyűrűt a kormánybiztosnak kellett volna teljessé tennie a nemzetőrség segítségével". Kossuth tehát, „akit leginkább Komárom felszabadítása foglalkoztatott, elegendőnek találta volna, ha Aulich csapatainak csupán egy része marad Buda alatt".16 8 Irányi csupán egyetlen tényezőt felejt el: Kossuth, ha ezt is mondta, egy később túlzónak bizonyult hír alapján tette. Irányit ugyanis éppen azon a napon nevezte ki a főváros kormánybiztosává, amikor Debrecenbe érkezett Asbóth Lajos ezredes azon jelentése, „miszerint az ellenség Buda-Pestről folyó hó 24-én éjjeli két órakor kivonult, s a újépületi laktanyából minden lőszereit s ágyúit részint gőzösökön lefelé, részint pedig Budán át magával vitte".169 Kossuth ezt a hírt hirdetményben tette közzé, s úgy értelmezte, hogy a es. kir. csapatok teljesen kiürítették a fővárost; azaz Buda várát is elhagyták. Ilyen értelemben tudósította pld. Dembmski altábornagyot; s másnap is hasonló értelemben számolt be a képviselőház ülésében.170 Ebben az esetben természetesen Aulich hadteste is az ellenség után indulhatott volna; valójában viszont, a Jellacic-hadtest és a budai várőrség miatt erről szó sem lehetett. Kossuth április 25-én ebben az értelemben írt Aulichnak. Maga a levél elveszett, de ismerjük Aulich április 30-án kelt válaszát. Aulich ebben közölte: Kossuth azon nézete, hogy Buda alatt néhány zászlóaljat vessenek át a Dunán, célszerű lehetne, ha az ellenség Győr felé, és általában, felfelé koncentrálná erejét. Noha ezt több hír is megerősíteni látszik, neki, Aulichnak még mindig kétségei vannak afelől, mert aligha feltételezhető, hogy az ellenség Horvátországot feladná. A fővezérségtől azt a 29-i datálású hírt kapta, hogy az ellenség Komárom felől Székesfehérvárnak vonult, s ott ütötte fel főhadiszállását. Szeles Lajos kormánybiztos pedig arról értesítette, hogy Jellacic legalább 12.000 fővel és 70 löveggel Komáromnál áll. Ha ilyen jelentős ellenséges erők közé a Duna jobb partjára néhány zászlóaljat átdobna, ezeknek igen sok szerencsére lenne szükségük ahhoz, hogy visszajussanak. Noha az elővigyázatosság minden időben szükséges, a szerencsében sokkal inkább, mint a szerencsétlenségben, mert egy kis veszteség a megnőtt erkölcsi erőt ismét letörheti, s az egész ügyre rombolóan hathat. Azt is feltételezte, hogy a Kmety-hadosztály, amely már átkelt a Dunán Esztergomnál, azon célt tűzte ki, hogy Budát felszabadítja, s ezáltal nem veszíti el összeköttetését a fősereggel. A Kmety-hadosztállyal történő diszponálás jogát azonban a fővezérség magának tartotta fenn, Aulich tehát ezzel nem rendelkezhetett. Egész ereje — ide értve az Asbóth-hadosztályt is — 10.500 fő, 1539 ló és 49 löveg. Pestet azonban nem hagyhatja megszállatlanul, legalább 2000 embert hátra kell hagynia, 168 Irányi-Chassin II. 263. Utóbb egy másik írásában is megemlékezett az Aulichnak szóló üzenetről (nem parancsról). „Az üzenet úgy szólt, hogy hagyjon Aulich két zászlóaljat Pesten, hadtestének többi részével pedig induljon a fősereg után, hogy az ellenséget mielőbb teljesen kiszorítsák az országból. A budai várban levő ellenség szemmeltartása s netaláni kitöréseinek meggátlása végett, nekem leendvén kötelességem a két honvédzászlóaljhoz a szomszéd vidékről a nemzetőröket a vár körülzárására berendelni". Aulich azt válaszolta, hogy kész a kormányzó parancsát teljesíteni, de csak akkor, ha azt hozzá Görgei, mint fővezére útján juttatja el. „Beláttam, hogy igaza van s jelentésem folytán bizonyosan Kossuth is helyeselte a hadtestparancsnok válaszát". Varga Ottó: Aulich Lajos. (In:) uő. szerk.: Aradi vértanúk albuma. 5. kiadás. Bp., é. n. 65. 169 KLÖM XV 107-108. 170 KLÖM XV 115., 130.
