Századok – 1999
Tanulmányok - Hermann Róbert: Egy „végzetes” döntés születése. Magyar haditervek Gödöllőtől Komáromig 1849. április 7–29. II/253
282 HERMANN ROBERT Válaszolnunk kell viszont arra a kérdésre, hogy befolyásolták-e a döntést a Görgei emlékiratában említett egyéb politikai szempontok? Mindez azért is fontos, mert már Kmety György ezt tartotta az ostrom döntő okának,11 1 s mindmáig van olyan történész, aki ezen a véleményen van. Mint a fentiekből láttuk, az ostrom mellett éppen elegendő katonai indokot lehetett felsorakoztatni ahhoz, hogy azt a hadvezetés indokoltnak láthassa. Görgei önmaga által kifejtett koncepciójának pedig az iratokban és a hitelesnek tekinthető megnyilvánulásaiban nincs nyoma. Áprilisi kiáltványai inkább arra mutatnak, hogy azonosult a kossuthi politikával, hiszen ha a kiegyezést tartotta volna szeme előtt, aligha ír április 29-i komáromi szózatában olyan tüzes szavakat az esküszegő rút dinasztiáról. Görgei emlékiratáról már többen megállapították, hogy míg katonai fejtegetései többnyire megállják helyüket, önnön politikai nézeteinek bemutatásában gyakran historizál, azaz az 1850-es években kiötlött utólagos bölcsességeit tünteti fel saját 1849-es álláspontjaként (ahogy 1849 szeptembere után Kossuth is hajlamos volt utólag igen bölcsen látni a katonai helyzetet.).112 Emellett az újabb kutatások alapján úgy tűnik, hogy a trónfosztás és a függetlenség kimondása egyáltalán nem okozott akkora felháborodást a hadseregben, mint amekkoráról Görgei Artúr és Görgey István munkái tudósítanak, s amekkorát Steier Lajos két, utólag hamisított memorandum alapján feltételezett.113 Ehhez kapcsolódik Görgei azon állítása is, hogy a komáromi csatában ejtett osztrák hadifoglyok elbeszélése szerint „tisztjeik az örökös visszavonulás közben azzal a biztatással vigasztalták őket, hogy már úton van ellenünk az orosz hadsereg és az osztrák most csak azért vonul vissza, hogy annak Magyarországra való betörését bevárja".11 4 Noha ez legalább annyira szólhatott volna a es. kir. fősereg üldözése, mint Buda ostroma mellett, Görgei mégis ez utóbbi mellett döntött. A probléma csupán az, hogy az erről szóló híreknek május 10-ig sem a katonai, sem a polgári iratanyagban nincs nyoma. Tudomásunk szerint először egy 49-ben. Vác, 1908. (Reprint kiadás, uo., 1998. Sajtó alá rendezte Zomborka Márta. Az utószót írta Horváth M. Ferenc). 396-397. Ez a jelentés tehát már csak azért sem befolyásolhatta a Buda ostromával kapcsolatos döntést, mert az ezt elhatározó haditanács után két nappal érkezett Kossuth, és nem Görgei kezéhez. 111 Kmety, 1861. 27-28. 112 Ld. erre Kosáry Domokos, 1994. I. 59-60. A komáromi szózatot közli Görgey Artúr II. 55-56.; Görgey István II. 193-194.; Katona: Budavár 414-415., Szemere 159-160., Irányi-Chasin II. 260-261.; fényképmásolatban Rózsa György - Spira György: Negyvennyolc a kortársak szemével. Bp., 1973. 384. 113 Ld. erre Hermann Róbert: Molnár Ferdinánd alezredes memorandumai. (Adalékok az 1849. április 14-i trónfosztás fogadtatásának történetéhez). Magyar Tudomány, 1993/11. 1403-1411. A két memorandum első közlését ld. Steier Lajos 214-217. és 252-254. A memorandumok hamisítványvoltáról szóló érveimet tudomásom szerint senki sem cáfolta. Az április 27-én kelt memorandumot ettől függetlenül megjegyzés nélkül újraközölte Böhm - Farkas - Csikány 124. - Józef Wysocki, ekkor a III. hadtest hadosztályparancsnoka szerint amikor Görgei az április 19-i nagysallói győzelem után tréfáséin megkérdezte tőle: „No Wysocki uram, hogyan tovább?"; ő hasonló módon azt felelte: „Előbb felszabadítjuk Komáromot, aztán irány Bécs". Erre Görgei egy pillanatra elgondolkodott, s ezt válaszolta: „Nem, az nem lenne politikus". Wysocki így fejezi be az elbeszélést: „Hogy mit értett ezen, nem tudom". Együtt a szabadságért 1848-1849. Józef Wysocki tábornok emlékiratai. A magyarországi lengyel légió részvétele az 1848-as szabadságharc hadjárataiban. Fordította, sajtó alá rendezte stb. Kovács István. Az okmánytár iratait összeállította Kovács István és Hermann Róbert. Bp., 1993. 63. 114 Görgey Artúr II. 52-53., 64.
