Századok – 1999
Tanulmányok - Hermann Róbert: Egy „végzetes” döntés születése. Magyar haditervek Gödöllőtől Komáromig 1849. április 7–29. II/253
MAGYAR HADITERVEK GÖDÖLLŐTŐL KOMÁROMIG ... 283 kereskedő hírei alapján Irányi Dániel kormánybiztos számolt be a készülő orosz betörésről Kossuthnak.11 5 A magyar fősereg vezetőinek Komárom felszabadítása után úgy kellett dönteniük az újabb hadműveletek irányáról, hogy tudták, számottevő erősítésekre belátható időn belül nem számíthatnak. A Komáromnál álló fősereg kb. 26-27.000 főt számlált 107 löveggel. A cs. kir. fősereg ebben a pillanatban 54.443 főre rúgott, 237 löveggel.11 6 A döntést természetesen befolyásolták azok a hírszerzői és egyéb jelentések, amelyek a magyar főhadiszállásra befutottak. Mivel a korábbi irodalom ezeket nem nagyon vette figyelembe, érdemes röviden ismertetni az így szerzett híranyagot is. Asbóth Lajos ezredes április 14-én Vecsésről jelentette, s a főhadiszállás április 16-án kapta a hírt, hogy az ellenség bal- és jobbszárnyán erősebb, centrumában gyengébb lehet. Pesten és környékén (azaz a Duna bal partján) 20.000 főt számlál. Itáliából 20.000 főnyi erősítés érkezett Laibachba, a 10.000 főjön Bécsből is. Az április 12-i haditanácsban Schlik és Jellacic a Győr felé történő általános visszavonulást javasolták, különben a hadsereg elvész, Windisch-Grätz azonban makacsul ragaszkodik Buda és Pest végsőkig történő védelméhez.117 Másnap, április 15-én Meszéna Ferenc, a II. hadtest parancsnoka azt jelentette, hogy a Pest előtti ellenség létszáma ismeretlen, s még a hihetetlennek tűnő 20.000 főt is elérheti.118 Bayer József ezredes április 20-án déli 12 órakor jelentette Kossuthnak, hogy a 18-án egy erős hadoszlop indult ki Budáról tábori zenével Vorösvár felé. „Két-115 Katona: Budavár 448-449. 116 Ld. erre a mellékleteket. Erre először Katona Tamás hívta fel a figyelmet. Klapka: Emlékeimből 556.; Görgey Artúr I. 60; Katona: Budavár 10. - Várady Géza: Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag. Bp., 1976. 235. szerint „Weiden hadserege Jellacic távozása után sokkal gyengébb volt, mint a magyar. Katonai értéke még a bécsi helyőrség beszámításával sem érte el a honvédségét". Spira György, 1998. 561. és uo. 48. jz. Weiden máj. 1-jei jelentése alapján mindössze 34.000 főre teszi a cs. kir. fősereg harcképes állományát, s megjegyzi, hogy a demoralizált tartalék (Wohlgemuth) hadtestet „már csak a nagy távolság miatt sem volt átvethető a Dunántúlra oly gyorsan, hogy még idejében közreműködhessék a Bécs irányában a Duna jobb partján netalán további előnyomulásba kezdő honvédcsapatok feltartóztatásában". Véleménye szerint Katona azt feltételezte, hogy Weiden nem ismerte saját erőinek létszámát. Kifogásolja továbbá, hogy korábbi kötetéről írott bírálatomban azt állítottam, hogy Görgeinek feleannyi embere sem volt Bécs esetleges ostromára, mint a Becs előtt álló osztrák főseregnek a védelemre. Spira viszont nyilván azt feltételezi, hogy Weiden hadtestparancsnokai május elején hamis létszámjelentésekkel traktálták fővezérüket. Weiden jelentésének egyetlen célja volt: minél előbb, minél nagyobb orosz segélyhadat nyerni a fősereg segítségére. Ezért állt érdekében saját erőit minél gyengébbnek tüntetni fel; a főhadiszálláson kiállított harcrend azonban nem tartalmazhatott hamis adatokat. (Április 30-án még csak 30.000 harcképes katonáról írt, HL 1848-49. 24/573.). A fenti adatokból kitűnik, hogy lövegekben a túlerő több mint kétszeres volt, s az összlétszámot tekintve is kétszeresnek volt tekinthető; s ebbe még bele sem számoltuk a bécsi helyőrség létszámát és tüzérségét. Megjegyzendő, hogy a cs. kir. I-III. hadtestek létszáma is a másfélszerese, tüzérsége pedig több mint másfélszerese volt Görgei Komáromnál álló hadtesteinek. A lőszerutánpótlás beérkeztéig eltelt időben pedig a cs. kir. tartalék hadtestet vidáman át lehetett vinni Pozsonynál a Duna jobb partjára. A tartalék hadtest demoralizáltságára vonatkozó adat pedig túlzónak tekinthető, hiszen Nagysallónál annak mindössze a fele volt tűzben. 117 HL 1848-49. 21/448.; Operations-Journal, ápr. 16. 118 HL 1848/49. 21/556.
