Századok – 1999
Tanulmányok - Tóth Endre: Szent Adorján és Zalavár I/3
24 TÓTH ENDRE vagy apausare ige használatára ebben az összefüggésben nem találtam az oklevelekben példát. Ettől a megfogalmazástól lényegesen eltér a Conversio Hadrián — említése. A mondat a CBC szövegével összehasonlítva felületes: a. Noha a keresztény vértanúk ebben az időben automatikusan szentekké váltak, a CBC-ben mindenhol kiírták a sanctus-1 (vagy ennek megfelelő jelzőt). Ebből a mondatból azonban hiányzik, b. Általánosnak mondható, hogy a vértanú (szent) megjelölése: martir Christi. A mondatból ez is hiányzik, c. A templomokban lévő vértanú említéseknél jelzik, hogy a mártír ereklyéiről (reliquiae) vagy testéről (ritkán membrum117 , gyakran corpus) van-e szó. A CBC tárgyalt mondatában ez is elmaradt. A hivatalos szóhasználattól való eltérés — a szokatlan megfogalmazás: in qua ecclesia Adrianus martyr humatus pausat — jól tetten érhető akkor, ha összehasonlítjuk a mondatot az Arnulfinum szövegével. Az oklevélbe Mosaburg a CBC szövegének felhasználásával került bele; a mondatot azonban a szokásos terminológiának megfelelően alakították át: ad Mosaburch abbaciam, ubi sanctus Adrianus martir Christi requiescit. Mire következtethetünk mindebből? Ezek kellő súlyú érvek annak bizonyítására, hogy az In qua Adrianus martyr humatus pausat mondatot eredetileg nem a CBC szövegébe fogalmazták, hanem lapszéli megjegyzés volt, amelyet később másoltak be a szövegbe. Ilyesmit a Conversio szövegében többször kimutattak.118 Mikor másolhatták a lapszéli megjegyzést a kéziratba? Mivel a Conversio összes kéziratában olvasható, nem kétséges, hogy az omega és az (x) jelzésű őspéldányba már belekerült. Kérdés, hogy glossza a korábbi, szándékos elhallgatást javította-e: ebben az esetben a transzláció még a CBC megszövegezése, azaz 875 előtt történt. Vagy pedig az ereklyéje 875 után került Mosaburgba: ez esetben az ereklyeátvitelre a 896-os honfoglalás miatt 20 év áll rendelkezésre. Volt-e olyan esemény Mosaburg történetében, amellyel a transzláció indokolható? Elvileg az ereklye kétféle módon kerülhetett Mosaburgba: 1. Nem ismerünk olyan történeti eseményt, amely 847 és 860 között egy vértanútest Mosaburgba szállítását — ha a kezdeményezés nem a salzburgi érsektől indult ki — indokolná. Később azonban Metód működése alkalmul szolgálhatott egy ereklyetranszlációra; ennek elhallgatása viszont éppen a Conversioban érthető. A testvérpár 866-ban, Rómába igyekezve járt Kocel udvarában, Mosaburgban. 867-868 fordulóján érkeztek Rómába, ahol Π. Adóiján pápa fogadta őket. Átadták neki a Chersonesosban megtalált Római I. Kelemen pápa ereklyéit. 869. február 14-én meghalt Konstantin, és Metód, miután pappá szentelték, visszatért Pannóniába. Majd ismét Rómába ment, ahol a pápa érsekké nevezte ki. Érvelni lehet amellett, hogy a Hadrianus (Piacenza, Uo. nr 142, 216.; 897: ad praefatum sanctum dei (sc. Ciriacum), cuius sacrum corpus in loco Niuuihusa humatum est, Neuhausen, Cyriakus-monostor, Uo. nr. 157. 237.; 898: basilicam in honore sancti Magni confessoris construxisse, in qua etiam qui ipsius dei electi pignora sacri corporis venerabiliter reconduntur Uo. nr. 165, 252.; 898: ad sanctum Philippum apostolum, cuius sacratissimum membrum in villa Otinga venerabiliter humatum est, in memóriám patris nostri (sc. Arnophi) Carlomanni regis, qui ibidem corporaliter requiescit. Uo. nr. 167. 256. 117 MGH DD Arnolfi 111:2 Nr. 169. 256. 118 CBC 11: Cui quondam Adalrammus archiepiscopus ultra Danubium in sua proprietate loco vocato Nitrava consecravit ecclesiam: Kos, Conversio 74. Anm. 164., Wolfram 1979, 52.; CBC 13: Item in Weride ecclesia dedicata floret in honore sancti Petri principis apostolorum, Wolfram 1979, 56. továbbá az 1, a 2. és a 6. fejezet kezdő mondata: Wolfram 1979, 34, 38, 44. Loek 123, 133.
