Századok – 1999
Tanulmányok - Hermann Róbert: Egy „végzetes” döntés születése. Magyar haditervek Gödöllőtől Komáromig 1849. április 7–29. II/253
MAGYAR HADITERVEK GÖDÖLLŐTŐL KOMÁROMIG ... 275 rint Görgei nem árulásból, hanem becsvágyból döntött az ostrom mellett.8 3 Emlékiratának második változatában még szűkszavúbban ír az ostrom elhatározásáról, s némileg finomítva korábbi megállapításait, immáron úgy véli, hogy Görgei kezében csupán a haza sorsa volt (Európáé nem). A folytatás persze nem kevésbé patetikus. Komáromból két út vezetett: az egyik, a döntésre az ősi császárvárosba, a másik a mulasztások és zűrzavarok útvesztőjébe, Budára. Görgei az ostrom elhatározásával az utóbbit választotta, s ezzel megtörtént az első lépés a bukásra. Utóbb Kossuthot is megvédi az ostromra vonatkozó parancs kiadásának felelőssége alól, mondván, hogy ilyen utasítást nem ismer, s a kormányzó későbbi közlései az ellenkezőt engedik sejtetni, ellenben Görgei május 6-án Klapkához írott leveléből egyértelműen kiderül, hogy az ostrom Görgei ötlete volt.84 Életrajzírói közül már Lengyel Tamás rámutatott arra, hogy Klapka emlékiratai sok esetben nem annyira a tényeket, mint Klapka Kossuthhoz fűződő pillanatnyi viszonyát tükrözik.8 5 Erre mutat az is, hogy harmadik emlékiratában már szinte megvédi Görgeit, s végre részleteket árul el az április 29-i haditanácsról is. Eszerint a kritikusok félreismerik a magyar hadsereg helyzetét az április végi napokban, s „amely a Bécs falaiig való rögtöni előnyomulásnak útjában állott". A cs. kir. hadsereget Komárom előtt nem győzték le, ahogy ezt az április 26-i csata is bizonyította. A visszavonuló cs. kir. hadsereg Bécs előtt 60.000 embert egyesíthetett, míg a fősereg ereje a komáromi várőrséggel együtt is alig érte el a 36.000 főt. Aulich hadteste és Kmety hadosztálya nélkül nem lehetett újabb hadműveletbe kezdeni, ha azt a győzelem reményével akarták tenni. Az újabb támadás előkészítése legalább 8-10 napot igényelt, hacsak a magyar hadsereg nem akarta magát egy újabb schwechati katasztrófának kitenni. Emellett azt sem lehetett tudni, hogy Jellacic hadteste hol tartózkodik; visszavonult-e vagy a főváros környékén van. „A Bécs elleni rögtöni előnyomulásról tehát nem lehetett szó sem, ellenben határozatba ment, hogy a hadsereg összpontosítására és más egyéb előkészületeinkre szükséges rövid időt arra használjuk föl, hogy Buda várát meglepetéssel bevegyük". A vár birtoka „főfontosságú volt, mert azáltal egyfelől közlekedésünk gócpontja s a dunai hajózás ismét szabaddá lett volna, másrészt fegyvereink fénye is a világ és nemzet előtt tetőpontját érte volna el". Ε feladat végrehajtása után a diadalittas hadsereggel ismét a határokra lehetett nyomulni, hogy ott, vagy osztrák területen vívja meg a döntő csatát. Klapka a haditanácsban ezt a nézetet képviselte, s „ezért gyakran azzal vádoltak, hogy Buda oly végzetszerű ostromának szerzője én voltam". Klapka szerint ez tévedés, mert ő azt nem javasolta, „hogy hosszadalmas ostromlásba bocsátkozzunk, hanem igenis azt javasoltam, hogy gyorsan és merészen kell a meglepetést megkísérteni, és ha az nem sikerülne, a felső-dunai hadműveleteket újból meg kell kezdeni". Ehhez viszont nem volt szükség három hadtest és a lovasság nagyobb részének Buda alá vonására, mely utóbbit a Rábánál sokkal hasznosabban lehetett volna alkalmazni. (Klapka arról nem szól, hogy miként képzelte meglepni a várőrséget, amely tudta, 83 Klapka: Memoiren 3-5. 84 Klapka: Nationalkrieg 376., 387. 85 A komáromi haditanácsra ld. Lengyel Tamás: Klapka György emlékiratai és emigrációs működése. Bp., 1936. 88-91. (tévesen ő is április 27-ére datálja).
