Századok – 1999
Tanulmányok - Hermann Róbert: Egy „végzetes” döntés születése. Magyar haditervek Gödöllőtől Komáromig 1849. április 7–29. II/253
274 HERMANN ROBERT lehetetlen lesz rábírni a hadműveleteknek az ország határán túl való folytatására; Magyarországnak a Duna jobb partjára eső nyugati határszéle pedig katonailag olyan jelentéktelen, hogy azt a határozott hadászati elképzelést, mely a hadműveletek alapját képezhette volna, sehogy sem tudtam felfedezni". Végső szándéka ugyanis az volt, hogy a határra nyomulva felajánlja Ausztriának az 1848. évi törvények alapján kötendő békét. Úgy vélte azonban, hogy az ajánlat elfogadásának nagyobb a valószínűsége, „ha Buda már birtokunkban van, mint ha látszólag Bécset fenyegető támadó hadműveleteink ellenére az ellenség hatalmában marad". Ehhez elegendőnek ítélte a hadsereg imponáló túlerővel történő megjelenését Buda alatt. Klapka ezt feltétlenül helyeselte; Bayer viszont azzal a kikötéssel egyezett bele, hogy ha már egyszer belekezdtek Buda ostromába, azt vigyék végig, s ne adják fel amiatt, mert a vár esetleg komolyabb ellenállást fejt ki. A Jellacic-hadtestet csak annyiban vették figyelembe, hogy bízva Kossuth ígéreteiben, feltételezték, miszerint Bem április második felében Bajánál átkelő csapatai el fogják állni a bán útját dél felé.80 Egy, Görgei környezetében szolgáló tiszt visszaemlékezése szerint Görgei tiltakozott Kossuth Buda visszafoglalására vonatkozó utasítása ellen, de eredménytelenül. Ezek után volt kénytelen visszatérni eredeti tervéhez: „Pozsony tájékán gyenge erővel megfigyeltetni az osztrák fősereget, viszont a nagyobb erővel Budának fordulni". A két hadicél között ugyanis választani kellett, mert a feldunai hadsereg önmagában nem volt elég erős ahhoz, hogy üldözze a es. kir. hadsereget és visszafoglalja Budát. Görgei azért is engedett Kossuth kívánságának, mert gondolt a hadiszerencse forgandóságára, s arra, hogy „ha a császári seregek üldözése kedvezőtlen eredménnyel jár, kiteszi magát az engedetlenség és árulás vádjának".81 Viszonylag részletesebben ír a haditanácson elhangzottakról a Vukovics Sebő által saját utódjául kinevezett Ludvigh János kormánybiztos. Eszerint Komárom felmentése után a hadsereg kénytelen volt Komárom környékén vesztegelni, mert nem volt lőszer, s mert a hadsereg egy része még Pest vidékén táborozott. „Bayer mindennek dacára javasolta a Duna balpartján való előmozdulást. Görgei sem látszott ezt ellenezni, de látván, hogy ez nem talál pártolást, veszteg maradt, minek vége az volt, hogy hosszú veszteglés után nem felfelé, hanem lefelé, Budára vezette a sereget". Ludvigh elbeszéléséből úgy tűnik, hogy a haditanács résztvevői közül egyedül Bayer és Görgei voltak a támadás folytatása mellett, a többiek, így Klapka, Nagysándor, Knezic, Poeltenberg a budai ostromot pártolták.82 Klapka első emlékiratának némileg patetikus megfogalmazása szerint április 26. után Görgei kezében volt nemcsak hazájának, hanem egész Európának sorsa. Ezután hosszan sorolja a Bécs elfoglalásával járó előnyöket, s megjegyzi, hogy Buda néhány heti körülzárolás után a fellépő élelmiszerhiány miatt ostrom nélkül is elesett volna. A Bécs elleni hadjárat hadvezéri talentumot, a magyar ügy jogosságában való szilárd bizalmat, valamint az eszközök megragadását igényelte; a Buda elleni operáció sokkal inkább katonai sétaút, afféle pihenő volt. Klapka sze-80 Görgey Artúr Π. 58-67. 81 Clauser Mihály 217-218. 82 Ludvigh János 140.
