Századok – 1999
Tanulmányok - Hermann Róbert: Egy „végzetes” döntés születése. Magyar haditervek Gödöllőtől Komáromig 1849. április 7–29. II/253
MAGYAR HADITERVEK GÖDÖLLŐTŐL KOMÁROMIG ... 263 amellett, hogy a korszak hadászati elveiben való alapvető tájékozatlanságukat tanúsítják — figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a megsemmisítő hadjárathoz vagy többszörös (legalább kétszeres) erőfölényre, vagy az ellenség primitív hadászati és harcászati hibáira van szükség. Márpedig hiába követett el Windisch-Grátz súlyos katonai hibákat, hiába tetézte ezeket újabbakkal Jellacic, s hiába vette át önmaga által reménytelennek tartott helyzetben a magyarországi fővezérletet Weiden: a es. kir. hadsereg mindvégig megőrizte ütő- és manőverező képességét. Kossuth „utasítása" és a lévai haditanács 1849. április 17-én futár érkezett a magyar fősereg lévai főhadiszállására. Ludvigh János, Igló város országgyűlési képviselője kézbesítette Görgei Artúrnak, a magyar fősereg ideiglenes fővezérének Kossuth Lajos kormányzóelnök 1849. április 15-én „baráti bizodalomban" írott magánlevelét. A sajátkezű levélben Kossuth közölte Görgeivel, „hogy hadügyminiszternek fogja kinevezni — nézeteket közlött vele, mik szerint fogja óhajtani, hogy az új hadügyminiszter a sereget rendezze — a függetlenségi nyilatkozat közös akarattali keresztülmenetelét adta tudtára, s reményét fejezé ki, hogy az a hadseregnél jó benyomást teend, Buda bevétele iránti óhajtását fejezé ki stb." A levél tartalmáról csak Vukovics Sebő kormánybiztos beszámolójából tudunk, azonban Vukovics előadását megerősíti egy másik forrás is.38 elégedett meg az ellenség hátrálási vonalainak fenyegetésével, „hanem ezeknek a hátrálási vonalaknak a tényleges elvágásában állapodott meg a tábornokokkal". Ezt Görgey István II. 138-139. alapján íija, ebben a szövegben azonban csak az szerepel, hogy Komárom felszabadítása és a hátrálási vonalak elvágása után „a fővárosok is menten felszabadulnak", mert a cs. kir. fősereg kénytelen kiüríteni azokat. Kossuth megsemmisítési stratégiáját ápr. 7-én Perczelhez és 12-én Bemhez intézett levelével véli bizonyítani. Az előbbi levél hivatkozott passzusa így szól: „Én mélyen meg vagyok győződve, hogy ily sikeres előnyomulás mellett, ha lent és fent bizalmas egyetértés uralkodik, ha nem zsibbasztjuk s gyengítjük egymást, kevés napok alatt tönkrezúzzuk az osztrák seregeket, mikor aztán civakodhatunk egymás közt". A szövegben a tönkrezúzás szónoki fordulat, nincs köze a haditervhez. KLÖM XIV 840-841.; Katona: Kossuth 352. A Bemhez írott ápr. 12-i levél hivatkozott helyén az olvasható, hogy ha a főerők „az ellenségnek hátába kerülnek Budán", annak, „anélkül, hogy Pestet bombázná, ki kell vonulnia". KLÖM XIV 867.; Makray Aladár 28-29. Itt még csupán annyit kívánok megjegyezni, hogy a megsemmisítéshez ketten kellenek: az, aki megsemmisít, és az, aki megsemmisül. Márpedig Windisch-Grätz és Weiden — ha nem is voltak az újkori stratégia mesterei — komplett idiótáknak sem voltak mondhatók, s nem tették meg azt a szívességet a magyar főerőknek, hogy egy Cannae- vagy Sztálingrád-szerű bekerítésben várakozzanak a megsemmisítő csapásra. Spira György a továbbiakban is ragaszkodott a „megsemmisítő csapás" fikciójához, ld. erre Polgári forradalom és nemzeti szabadságharc 1848-1849. (In:) Mérei Gyula - Spira György szerk.: Magyarország története 1790-1849. A feudalizmusról a kapitalizmusra való átmenet korszaka. Magyarország története III. 565.; uő.: Polgári forradalom (1848-1849). (In:) Kovács Endre főszerk. -Katus László szerk.: Magyarország története 1848-1890. 6/1. kötet. Bp., 1979. 379. Ezt azóta néhány más, katonailag nem kellően iskolázott szerző is átvette. Még Deák István: A törvényes forradalom. Kossuth Lajos és a magyarok 1848-49-ben. Bp., 1994. 271-272. és 281 is némi ellenmondásba keveredik önmagával az újabb hadművelet célját illetően. 38 Vukovics Sebő 67. Katona Tamás jegyzete szerint valószínűleg Kossuth április 16-i leveléről van szó, bár Kossuth ebben nem említi Budát. Véleményem szerint bizonyos, hogy egy másik, azóta elveszett levélről van szó, mert 1.) az április 16-i levélben nincs szó a függetlenség kimondásáról sem
