Századok – 1999
Tanulmányok - Hermann Róbert: Egy „végzetes” döntés születése. Magyar haditervek Gödöllőtől Komáromig 1849. április 7–29. II/253
258 HERMANN ROBERT duló szabályszerű támadással" foglalják vissza. Ugyanakkor célszerűnek látszott elhitetni az ellenséggel, hogy a fősereg éppen erre készül, azaz „egyében sem jár az eszünk, mint azon melegében visszavívni Pestet".2 3 A tavaszi hadjárat első szakaszának terve azzal számolt, hogy április 7-én az I. hadtest csapatai elérik Kerepest, s ezáltal a es. kir. főerőket arra kényszerítik, hogy ne a fővárosba, hanem Vác felé vonuljanak vissza. Ez a cél — az április 6-i isaszegi csata után — többé nem volt megvalósítható. A főváros bevételére indítandó egyenes támadás lehetősége azonban továbbra is fennállt, ám ezt lényegében egyetlen tényező sem tanácsolta. A cs. kir. fősereg a védelemben nagyobb erőt fejthetett ki, mint a honvédsereg; a cs. kir. csapatok a három vereség ellenére is épségben, harcászati kötelékeiket megőrizve vonultak vissza a főváros előterébe; a magyar sereg újabb erősítésekre (azaz Bem segélyhadára) nem számíthatott; ahogy az is bizonytalan volt, hogy a főváros népében van-e elegendő elszántság ahhoz, hogy a csata alkalmával felkeljen, s hátbatámadja az ellenséget. Azaz Pestnek csak akkor volt értelme nekimenni, „ha ennél okosabbat nem tudtunk volna tenni azon pillanatban".24 A hadjárat következő szakaszának tervét Görgei és Bayer együtt dolgozták ki. Ennek lényege a következő volt: „A VII. hadtest megszállja a Fót-Dunakeszi vonalat, a fővárosok és Vác közti közvetlen összeköttetést mind a Dunán, mind ennek a bal partján rögtön megszakítja. AII. hadtest (Aulich) — megtoldva egy eddig önálló kis hadoszloppal [Asbóth Lajos ezredes 12. hadosztályával], mely azalatt, míg a főhadsereg a gyöngyösi úton Gödöllő felé nyomult előre, a tiszai átkelőhelyek biztosítására Szolnoknál és Cibakházánál hátramaradt, és csak a tápióbicskei nap [április 4.] után, utasításra nyomult utánunk a Szolnok-pesti vasútvonal mentén — megszállja a kerepesi országutat, a [rákos]keresztúri utat és a szolnoki vasútvonalat. Mindkét említett hadtest a maga állásából szakadatlanul tüntet Pest ellen. Eközben a III. hadtest (Damjanich) és az I. (Klapka) Gödöllőről a legrövidebb úton Vácra tör, a várost, ha az ellenség tartja, beveszi, és szakadatlanul tovább menetel Rétságon, Nagyoroszin és Ipolyságon át Lévára. Mihelyt a két utóbbi hadtest Vácot bevette, ezeket a VII. hadtest két szárnyi hadosztálya Dunakesziből kiindulva nyomon követi, a középső hadosztály (Kmety) pedig egymaga folytatja a tüntetéseket Pest ellen, és leplezi vele a másik két hadosztály elvonulását. Mikor a III. és az I. hadtestek s a VII. hadtest említett két hadosztálya Vácról a megjelölt úton Lévára elvonul, a II. hadtest (Aulich) a tüntetéseket a maga eddigi vonalán kívül a Kmety-hadosztály vonalán is átveszi, ez a hadosztály pedig Vácra vonul és ott marad. A Vácon keresztül Lévára vonuló főhadsereg további feladata az lesz, hogy átkeljen a Garam folyón és felszabadítsa Komáromot". Görgei szerint joggal fel lehetett tételezni, hogy Windisch-Grátz előbb-utóbb megunja a II. hadtest állandó tüntetéseit, s támadásba megy át, így a Léván át 23 Görgey Artúr II. 19. 24 Ld. erre Görgey István II. 137-138.
