Századok – 1999
Tanulmányok - Hermann Róbert: Egy „végzetes” döntés születése. Magyar haditervek Gödöllőtől Komáromig 1849. április 7–29. II/253
MAGYAR HADITERVEK GÖDÖLLŐTŐL KOMÁROMIG ... 259 Komárom felé haladó főoszlop összeköttetése a kormányzattal és a hadianyagraktárakkal megszakad. Noha a hadsereg utánpótlásának rendelkezésére álló utak közül a gyöngyösi országút volt a fontosahb és jobb, számolni kellett azzal, hogy az ellenség támadása miatt nem lehet majd használni, erre az esetre a Miskolc-Putnok-Losonc-Balassagyarmat-Ipolyság-Léva útvonalat választották. Ε két útvonal, valamint a főoszlop és a Pest alatt maradó csapatok közötti összeköttetés biztosítása a Vácott lévő Kmety-hadosztály feladata volt. Ε hadosztálynak kellett Aulich számára tartalékul szolgálnia is. Aulich azt az utasítást kapta, hogy túlerejű ellenséges támadás esetén minden talpalatnyi tért védelmezve, excentrikus módon, Tiszafüred, Szolnok és Cibakháza, azaz a tiszai átkelők védelmére vonuljon vissza, „amelyeket a tavaszi áradások idején könnyen meg lehetett védeni".2 5 Görgei már csak azért sem tartotta aggasztónak az ellenséges fősereg Aulich elleni támadását, mert Kossuth Gödöllőről Debrecenbe utazása előtt ismételten biztosította, hogy Bem Erdélyből úton van Baja felé, s április közepén 16.000 emberrel átkel a Dunán, majd Győr felé nyomul, s seregének a fősereggel történő egyesülése után átveszi a fővezérséget. Görgei aggodalmait ez a közlés jelentős mértékben enyhítette, mivel úgy vélte, ha Windisch-Grätz a magyarok tényleges szándékát felfedezve, az esztergomi hídon át a főoszlop elébe próbálna kerülni, „Bem megjelenése az ellenség hátában Garam-völgyi főoszlopunknak szabad utat nyithat".26 Bayer József ezredes, vezérkari főnök ennek értelmében dolgozta ki a diszpozíciókat.27 Klapka emlékiratai első változatában csak röviden említi, hogy a gödöllői haditanácson Kossuth is részt vett, s a haditanács a következő hadműveleti célként Komárom felszabadítását tűzte ki.28 Az emlékiratok egy évvel későbbi változata részletesebb: „Miután az ellenség erejét Pest előtt összpontosította, és nem, mint véltük, a Vác felé vezető útra vetette magát, mindenek előtt azt kellett meghatározni, hogy azt egy döntő csata, vagy egy hadászati manőver által kell-e a fővárosok kiürítésére kényszeríteni. Az utóbbi mellett döntöttünk. A hadseregnek egy hadtest Pest előtt történő hátrahagyása után haladéktalanul Vácon és Léván át Komárom felszabadítására kellett sietnie, magát az ellenség összeköttetési vonalára vetnie, s magát Bécset veszélyeztetnie. Kétség nem fért ahhoz, hogy ha e mozdulat sikerül, az ellenség nem csupán a fővárosok elhagyására, hanem az országból való kivonulásra is kényszerül, valamint azt az előnyt is elértük, hogy a Vácott és a Garamnál és a Vágnál álló egyes hadtesteit kevés erővel elnyomhattuk onnan. így Komárom felmentése volt következő hadműveleti célunk".29 25 A részletes diszpozíciót csak ápr. I2-én, Vácról kapta meg. HL 1848-49. 21/221. Az Aulichnak adott utasítást kivonatos és szabad magyar fordításban közli A feldunai hadtest 208-209. Görgey István II. 140. szerint amikor Aulich megkapta az eljárását szabályozó részletes utasítást, a következőket mondta Bayernek: „Ertem. Jó! azon leszek, hogy a csalódás mentül teljesebb legyen. És nem fognak engem sem megenni, sem innen elkergetni. Legyen megnyugodva". 26 Görgey Artúr Π. 19-22. 27 Bayer szerzőségét említi Gelich III. 233. is. 28 Klapka: Memoiren XXXII. 29 Klapka: Nationalkrieg I. 328-329.
