Századok – 1999

Tanulmányok - Hermann Róbert: Egy „végzetes” döntés születése. Magyar haditervek Gödöllőtől Komáromig 1849. április 7–29. II/253

MAGYAR HADITERVEK GÖDÖLLŐTŐL KOMÁROMIG ... 255 Milyen politikai indokok szóltak az ostrom mellett? Milyenek voltak a katonai erőviszonyok 1849 április végén, amikor a döntés megszületett? Milyen ismeretei voltak a magyar fősereg vezetőinek a es. kir. csapatok mozdulatairól és szándékairól? Hogyan zajlott le az ostromot elhatározó 1849. április 29-i haditanács? A továbbiakban ezekre a kérdésekre kívánunk választ adni. Az április 7-i gödöllői haditanács Az isaszegi csata után nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar fősereg egyelőre önmagában is elég erős volt ahhoz, hogy a cs. kir. fősereget a főváros környékére szorítsa vissza. Azt is tudni lehetett, hogy Bem csapatai még el sem indultak Erdélyből, tehát két-három hétnél korábban a legjobb esetben sem jelenhetnek meg a főhadszíntéren. Mindez azért volt lényeges, mert a fősereg addig nem várhatott az újabb támadással. Noha a cs. kir. csapatokat három vereség érte, harcászati állóképességük töretlennek volt mondható. Sem Hatvannál, sem Tápióbicskénél, sem Isaszegnél nem kerültek válságba, azaz a csatateret rendezett körülmények között hagyták el. Hatvannál az utolsó percig védték a Zagyva hídját, Tápióbicskénél alaposan megszorongatták az I. hadtest csapatait, Isaszegnél pedig a III. hadtestnek is kellemetlen perceket szereztek. Április 5-én Hatvannál a VII. hadtest lovasságát érte súlyos kudarc. A cs. kir. hadsereg három hadtestéből és egy hadtestnek megfelelő kikülönített hadosztályaiból eleddig összesen két hadtest került harcba, Jellacicé és Schliké; a Csorich altábornagy vezette II. hadtest, a Ramberg-hadosztály, Simunich altábornagy Komáromot ostromló csapatai érintetlenek voltak, s közben megkezdődött Wohlgemuth altábornagy parancsnoksága alatt egy tartalék hadtest szervezése a Garam mögött. Ugyanakkor a cs. kir. fősereg továbbra is nagy területen szétszórva állomásozott, noha Windisch-Grätz immáron a fővárosban illetve annak környékén vonta össze az I., II. és III. hadtesteit. A Gödöllőn április 7-én összeülő haditanácsnak tehát a követendő haditervről kellett döntenie. A feldunai hadsereg hadműveleti naplója mit sem ír a haditanácsról, s más, korabeli feljegyzésről sem tudunk. A történtekről — szokás szerint — csupán a résztvevők visszaemlékezései számolnak be. Maga Kossuth április 14-én tartott beszédében arról szólt, hogy a hadsereg a legkisebb nehézség nélkül bevonulhatott volna a fővárosba, mert a hadsereg úgy fel volt lelkesülve, az ellenség pedig annyira lehangolva, „hogy legkisebbé sem lehetett volna kételkedni azon, hogy Pestre nyomban bemehetünk". Azonban ő és a vezérek számbavették a körülményeket: „ha az országnak nagy kára, s nagy időveszteség nélkül a fővárost Budavár fokáróli veszélyétől, kárától és szenvedéseitől megmenteni lehet, ha egyszersmind meg lehet kímélni vitéz honvédeink becses vérét, mely kiontandó vala, ha Budavára Pestről ostromoltatik: abban állapodtunk meg, hogy oly módon intéztessenek a hadi munkálatok miszerint ha Isten igazságos fegyvereinknek kedvez, kevés napok alatt a főváros anélkül, hogy ágyúztatásnak volna kitéve, és kevesebb véráldozattal kerülhessen vissza a ma-