Századok – 1999
Tanulmányok - Urbán Aladár: Agitáció a magyar köztársaságért 1848/49-ben II/221
248 URBÁN ALADÁR dálkozhatunk azon, hogy május 4-én az országgyűlésen Sillye Gábor már felolvasta Hajdúböszörmény városának petícióját — ehhez csatlakozott Hajdúnánás kérelme is —, amelyben a köztársaság kikiáltását kérte.10 3 A sajtó állásfoglalása ezekben a napokban pártállás szerint változott. Kemény Zsigmond az Esti Lapok május 7-i számában így reagált a kormányprogramra: „Mi a forradalmi hatalmat Szemere és társai kezében egészen másnak tudjuk, mint például Madarász és consortesei kezében... mi a szavaktól legkevésbé irtózunk".10 4 AMarczius Tizenötödike fenntartással kezelte az új helyzetet. Május 10-én arról írt a Közlönyben aznap megjelent kinevezések kapcsán, hogy aki 1848 februárjában az adminisztrátori rendszer híve volt, 1849-ben még lehet jó republikánus. De azért jól meg kell válogatnia a kormánynak a tisztviselőket, hogy „kritikus helyzetben is a forradalom és a köztársaság híveiként viselkedjenek". Május 12-én „Képviselő" az említett kinevezésekről szólva kritikusan nyilatkozott a kialakuló helyzetről: „... az új kormány a köztársaság és democratiát tűzte zászlajára. A szavak kimondása által még nincs életbe léptetve a rendszer". Május 16-án folytatódott a Marczius Tizenötödike kritikája. „Respublica" cím alatt üdvözli a minisztérium respublikái és demokratikus irányát, kijelentve: „tisztán democratiai" respublikát akarnak, „amelyben nincs arisztokrácia és oligarchia". A kormány — ha a seregek továbbra is diadalmaskodnak — készítse elő „az új magyar státusrendszer megkeresztelését, neve nem legyen más, mint Magyar Köztársaság",10 5 Miként tekintette a korabeü politikus közvélemény az 1849 április 14. után kialakult helyzetet? Átmenetinek, hiszen Kossuth határozati pontjai is ezt sugallták. A kormánybiztosként Pestre küldött Irányi Dániel május 7-én jelentette Szemerének: arra adott utasítást, hogy a kétfejű sasos pecsét helyett egyszerű magyarországi címeres pecsétet használjanak, korona nélkül. „Mert bár a respublikát ki nem mondták, de a királyság nem létez." Pálffy János emlékezéseit írva ugyancsak azt jegyezte meg az április 14-e után kialakult helyzetről: „A királyság megszűnt tényleg, de semmi nem állíttatott helyébe, sem új királyság, sem köztársaság."10 6 Egy Kolozsvárott ekkor megjelent értekezés így határozta meg az ország kormányát: „Magyarország jelenlegi ideiglenes kormányalakja, ha nem is köztársaság, de felelős elnök kormányozván, legalábbis köztársasági."10 7 A távoli Egyesült Államok, amelynek elnökét Kossuth május 6-án tájékoztatta a függetlenség kikiáltásáról, Magyarországot köztársaságnak vélte, mivel saját tapasztalatai alapján joggal hihette, hogy elszakadás egy monarchiától köztársasági államformát teremt. Ez magyarázza meg a sietve küldött, de elkésett sem." KLÖM XIII. 507. 1849. márc. 29-én pedig arra emlékeztette Kossuthot, hogy ő már az 1847. évi ellenzéki konferencián kijelentette, hogy ő republikánus. Szemere, Jellemrajzok. Okmánytár. 440. 103 A két hajdúváros beadványára ld. Varga Zoltánnak a 110. jegyzetnél id. tanulmányát, 187. Az esetre ld. még Irányi - Chassin II. 246. Komárom erődjében a kapituláció előtt merült fel a gondolat, hogy létrehozzák a „csallóközi köztársaság"-ot: ld. Szinnyei József·. Komárom 1848-49-ben. Bp. 1887. 377. 104 A nyilatkozat hátterére ld. Kosáry, Sajtótörténet II/l. 262-263. 105 Miír ez a cikk (szerzője Sz. J.) elítélőleg nyilatkozik a francia republikánus törekvésekről, de a máj. 23-i szám élesen elítéli a római köztársaság elleni „szennyes expedíciót". 106 Irányi Dániel - Szemere Bertalanhoz 1849. máj. 7. ld. Buda bevételének emlékezete. Vál. és s. a. r. Katona Tamás. Bp. 1989. 440-441. A republikánus Irányi hozzátette még: „Meglehet, hogy királyság leend, s akkor a címerre koronái is jöhet..." Pálffy megjegyzésére Pálffy János: Magyarországi és erdélyi urak. Kolozsvár, 1939. II. 30. 107 Tóth Ágoston·. A köztársaság. Kolozsvár, 1849. 3.
