Századok – 1999
Tanulmányok - Urbán Aladár: Agitáció a magyar köztársaságért 1848/49-ben II/221
246 URBÁN ALADÁR den ember respublikánus". A köztársaság hívei ilyen közhangulat mellett — és a katonai sikerek hírére—fontos lépésre szánták el magukat: április 5-én megszervezték a Radical Pártot. A párt tömör programja összegzése volt a radikális sajtó korábbi állásfoglalásainak: „1. Egy és oszthatatlan Magyarország, teljes önállással és függetlenséggel. 2. Magyarországnak demokrata köztársasággá alakítása. 3. Ε magas czélok elérése végett, elvetvén minden félrendszabályt, elhatározott bátor politicának követése."96 A radikálisok körében nyilván köztudott volt, amit Kossuth április l-jén Csányval közölt. Ez magyarázza a Marczius Tizenötödike állásfoglalását, amelyben április 12-én este a szerkesztő — jelentve, hogy Kossuth megérkezett a táborból — a győzelem után várható fejleményekről elmélkedett. A dinasztia — eszerint — a manifesztummal elvágta a béke útját. Ha győz a dinasztia, nincs többé önálló magyar királyság, ha veszít, elveszti Magyarországot. Választhatunk-e más családból királyt? - kérdi. Az eredmény ugyanaz volna, mint a francia példa mutatja, ahol a Bourbonokat Orleansiakra cserélve sem jártak jól. Mi a háborút mint demokraták folytatjuk, „s csak is mint demokraták bújuk idegen civilisait népek sympathiáját.." Ne hivatkozzunk a külhatalmakra, azok magunkra hagytak, s belügyekbe egyébként is csak akkor avatkoznak, ha a nemzet nem elég erős. „Azért — fejezi be sugalmazásnak szánt cikkét az x. y. z. jelű szerző — ha eldöntőleg győzünk, itt az ideje, hogy a királyságból kitisztuljunk, s a democratiának legszélesebb alapján respublicát alkossunk."97 Ismeretes, hogy Kossuth még 12-én este tájékoztatta szándékáról a Honvédelmi Bizottmányt, s másnap zárt ülésen beszámolt a képviselőknek is. A készülő nyilatkozat ellenzői — tudjuk meg Hunfaly naplójából — még aznap este megbeszélést tartottak arról, hogy másnap a nyilvános ülésen miként lépnek fel Kossuth indítványa ellen. Ο azonban megelőzte az ellene szervezkedőket, mert a 14-i nyilvános ülés színhelyéül a Nagytemplomot jelölte. Kossuth határozati javaslatai azonban a kevésbé tájékozott republikánusoknak csalódást okoztak, mert azokban csak a függetlenség kimondása, a Habsburg-lotharingiai ház trónfosztása, valamint az szerepelt, hogy a magyar nemzet „az európai statuscsaládba önálló és független szabad statusként" lép be. Vagyis Kossuth nem szólt a köztársaságról, sőt egyértelművé tette, hogy ezt nem is tekinti napirendi kérdésnek. Kijelentette ugyanis: „Kormányrendszereket kidolgozni minden részleteiben nem egy percznek, nem egy napnak feladata; és a nemzetnek kötelessége, midőn egy nemzet jövendő kormányzatformái felett határoz, magát kellőleg tájékozni nemcsak bent, hanem tájékozni egyszersmind az európai nemzetek és conjuncturák irányában, miszerint mindennek felett ollyat tegyen, ami szabadságát és függetlenségét az országnak megóvja és biztosítja".98 Kossuth világos indokai ellenére érdemes idéz-96 A párt programját először az Irodalomtörténeti Közlemények publikálta 1891-ben „Miért bujdosott Vörösmarty 1849-ben?" c. kis közleményében; ItK 1891. 120. Mivel már első nap közel száz személy, többnyire képviselő írta alá a programot, a MT aznapi számában megjegyezte az „április republikánusok" csoportjáról, hogy azok a jó katonai hírek hallatára „felvevék a jacobinusok vörös sapkáját". A Radical Párt szervezésére, programja fogyatékosságára ld. Spira György·. Polgári forradalom (1848-1849). Magyarország története 6/1. 375. 97 A lap V-jelű szerzője ápr. 10-én magabiztosan azt írta, hogy nekik szőni sem kell a respublika mellett, mert ha győzünk, a szakadás úgyis végleges lesz. 98 Kossuth ápr. 14-i beszédét ld. KLÖM XV 873-887. Az ismert leírásokon és feldolgozásokon túl ld. Hunfalvy, Napló, 242-251; Irányi - Chassin II. 209-214; Pölöskei Ferenc: A köztársasági eszme története Magyarországon. Bp. é. n. [1994] 54-58, 215-218.
