Századok – 1999
Tanulmányok - Urbán Aladár: Agitáció a magyar köztársaságért 1848/49-ben II/221
AGITÁCIÓ A MAGYAR KÖZTÁRSASÁGÉRT X848/49-BEN 241 szédének lényege az volt, hogy az ország az önvédelem terén áll, s ha védelmezzük magunkat — megadás helyett — „megtörténhetik az, hogy megmaradunk". Kossuth előteijesztését és határozati javaslatát a képviselők nagy többsége helyesléssel fogadta, de Nyáry kiegészítő indítványt tett, miszerint mondják ki: „védjük magunkat, ameddig lehet, s fel nem adjuk a nemzet jogait, mindamellett a nemzet jogainak s függetlenségének alapján minden pillanatban készek vagyunk a békére". A radikálisok ezt követő ellenvéleményére Bezerédi István értelmezte Nyáiy indítványát: „Kettőt foglal magában Nyáiy Pál tisztelt barátom indítványa: először azt, hogy mondjuk ki, miszerint a statusquot az 1848-diki törvény alapján kívánjuk fentartani; másodszor azt, hogy ennek alapján mindig készek vagyunk békét kötni." Kossuth ekkor ismét felszólalt és kijelentette: nem akar „egyetlen koczkával" játszani, vagyis ne mondjuk azt az ellenségnek, „ha mi téged tönkre teszünk is, nem lesz semmi bajod velünk, mert megelégszünk a 1848-dik törvénnyel minden garantia nélkül..." Engedmények esetén (ti. olyanokról, amelyek nincsenek benne a törvényben) „calculust tehetnénk" — fejezte be Kossuth — „de azt nem mondanám ki, hogy nem fogunk többet kívánni semmi esetben sem, mint az 1848-diki törvény". A vita érdekessége tehát az, hogy Windisch-Grätz elutasító nyilatkozata után Kossuth már nem az 1848 őszi álláspontot képviselte, ti. a „törvényes alap" védelmét. A kialakult helyzetnek megfelelő formula ekkor az volt, hogy az ország „az önvédelem terén" áll. A kiegyezés reményét melengetők (a formálódó „békepárt") viszont Kossuth elszánt magatartása mögött valamiféle radikalizálódás veszélyét látták. A fejlemények igazán akkor érthetők, ha tudjuk, hogy a képviselők a békeküldöttség jelentését előtte napon, január 12-én eset már tanácskozmányban (zárt ülésen) vitatták. Ekkor Kossuth kifejtette véleményét, de a jövendőről (hogy ti. hogy maradnak-e a 48-as törvényeknél, vagy többet akarnak) „szót sem tévén [csak annyit mondott], védelmezzük magunkat, míg lehet". A tömör összegezés Hunfalvy Pál naplójából való, amelynek feljegyzéséből az is kiviláglik, hogy írój a Kossuth magatartása mögött a köztársaság gondolatával való kacérkodást sejtette. A zárt ülés után ez magyarázza meg Nyáry fellépését és Kossuth válaszát.78 Nem kétséges egyébként, hogy Kossuth az által, hogy a lehetséges győzelem esélyeit hangsúlyozta, komoly lélektani hatást gyakorolt a képviselőkre és a hallgatóságra. A köztársaság lehetősége, pontosabban a republikánus tendenciáktól való félelem rövidesen más eset kapcsán is az ideiglenes főváros közvéleményének homokterébe került. Ennek kiváltója Görgey január 5-én kelt váci kiáltványa volt, amelynek híre (egyenlőre nem a pontos szövege) tudomásunk szerint január 17-én érkezett meg Debrecenbe. Ebben a nyilatkozatban a feldunai hadtest főparancsnoka elítélte azokat, akik „az alkotmányos királyságot idő előtti köztársasági izgatásokkal felforgatni megkísértenék". Kormánykörökben és a képviselők között azonban nem ez váltotta ki az izgalmat, hanem Görgeynek az a kijelentése, hogy csak annak a parancsnak fognak engedelmeskedni, amit a felelős magyar hadügyminiszter vagy annak helyettese ad ki. Ez ugyanis úgy volt értelmezhető, hogy Görgey felmondta az engedelmességet a Honvédelmi Bizottmánynak. A nyilatkozatnak ez az adott pillanatban nagyjelentőségű 78 Kossuth jan. 13-i beszédére és az országgyűlés határozataira ld. KLÖM XV 109-119. Nyáry és Bezerédj felszólalására: Közlöny 1849. jan. 18 (4) 15. Hunfalvy jan. 12-i feljegyzése: Napló, 149-154. (Kossuth az országgyűlés előtt febr. 12-én önmagának feltett kérdésre, hogy monarchista-e vagy republikánus, kijelentette: erre nem felel; KLÖM XV 409.)
