Századok – 1999
Tanulmányok - Urbán Aladár: Agitáció a magyar köztársaságért 1848/49-ben II/221
242 URBÁN ALADÁR értelmezése az elmúlt évtizedek során meg-megújuló viták tárgyát képezte, amelynek részletezését témánk szempontjából nem tartjuk szükségesnek. Utalva a kérdés korszerű irodalmára, csak azt kívánjuk megemlíteni, hogy nem alaptalan az a feltételezés, miszerint Görgeyt antirepublikánus nyilatkozatára nem a sajtó megnyilvánulásai késztették. Mivel Perczel Mór maradék seregét arra utasították, hogy a Pest - Szolnok - Debrecen útvonalat biztosítsa, s ennek a hadtestnek republikánus hangulata ismert volt, Görgey tarthatott attól, hogy Perczel Debrecenbe vonulva kikényszeríti az országgyűléstől a köztársaság kikiáltását.79 A fővárossá előlépett Debrecen január első napjaiban több rémhírt hallott, mint megbízható információt. Bár a városnak 1848 júniusától volt saját újsága, az Alföldi Hírlap — ez közölte Kossuth említett január 7-i nyilatkozatát —, de elvágva a külvilágtól, a helyi hírek mellett kezdetben csak reflexiókat közölt a lezajlott eseményekről. A konszolidálódás, a berendezkedés jeleként január 14-én megjelent a Közlöny, a kormány hivatalos lapja. Ennek révén lehetővé vált, hogy az ellenség által meg nem szállt területek lassan értesüljenek a Honvédelmi Bizottmány rendeleteiről, az országgyűlés üléseiről. A lap — lehetőségeihez mérten — igyekezett minél szélesebb körű információt nyújtani. Ugyanakkor a nem hivatalos rovatban megjelenő eszmefuttatások révén politikai hírlappá kezdett válni - ami korábban nem volt jellemzője.80 A Közlöny szerzői között január végén megjelent Csernátoni Lajos, Kossuth elnöki titkára, aki a maga radikális hangvételű írásaival másokat is felbátorított. Amikor ezek között a cikkek között február l-jén a fővárosból áttelepült miniszteriális tisztviselői kart, sőt egyes „nem alkalmas minisztereket" is bíráló írás jelent meg, a Honvédelmi Bizottmány beavatkozott. Másnap a lap közölte a Bizottmány nyilatkozatát, amely elítélte azt, hogy a kormány hivatalos közlönyében a kormány nézeteivel nem egyező írások jelentek meg. A Közlöny ügyével a képviselők február 3-án foglalkoztak, s az eljövendő ellenőrzést a Bizottmányra bízták, az pedig a feladatot egyik tagjára, Jósika Miklósra hárította.81 A Közlöny szerkesztőségét egyben kibővítették, s Jókai Mór került oda, hogy ő úja a politikai cikkeket. Jókai első, február 9-én megjelent írása kínos feltűnést keltett, mert az Kossuth és az országgyűlés január 13-i állásfoglalásával ellentétes nézeteknek adott hangot. Jóllehet az írás vádolja a királyt, hogy pártütőknek nevezi a nemzetet, s elmarasztalja a „dicsvágyó hadvezért", aki elutasította a kibékülési kísérletet, de a cikk hangja határozottan békülékeny: „M nem akarjuk a királyt trónjától megfosztani, hanem azt akarjuk, hogy teljesítse kötelességét, a mi egy király 79 A váci nyilatkozatra Id. Hermann Róbert: Görgei Artúr váci nyilatkozata. Hadtörténelmi Közlemények. 1988 (2) 247-292. (Ugyanő: Görgei Artúr váci nyilatkozatának historiográfiája. Századok 1987. 849-902.) Kosáry Domokos·. A Görgey-kérdés története. Bp. 1994. I. 30-31. Arra, hogy a Perczel seregében tapasztalható köztársasági hangulat is szerepet játszott Görgey fogalmazásában, Id. Hermann R. ismertetését Frideczky Lajos memoárjairól (Középszinten a történelemben. S. a. r. Varga János. Salgótarján, 1988.). Hadtörténelmi Közlemények 1990/2. 132. Debrecenben az első híradást a váci nyilatkozatról jan. 17-én így jegyezte fel Hunfalvy: „Nyáry beszélte, hogy... Görgey kinyilatkoztatta volna, miszerint a respublicáért nem harcol, tehát szinte felmondta az engedelmességet". Napló, 158. 80 Windisch, Közlöny, 48-53. A jan. 30-i szám Kossuth álláspontjával teljesen egyezően jelenti ki: a háború az ország szabadságának és jólétének forrása lesz. „Itt semmiféle egyezkedésnek és középútnak helye nem lehet." 81 Windisch id. mű 53-55; Kosáry, Sajtótörténet II/l. 234-236.
