Századok – 1999
Tanulmányok - Urbán Aladár: Agitáció a magyar köztársaságért 1848/49-ben II/221
240 URBÁN ALADÁR élezése — érvelt — megosztaná a közvéleményt, holott most egységre van szükség. A Kossuth Hírlapja december 22-én a republikánus érzelmeket a kamarillának tudja be, s így foglal állást: „Ha ki ezelőtt 3-4 hónappal a király ellen beszélt volna, azt mint lázítót maga a nép hurokra kerítette volna, most pedig ő maga izgat a királyság ellen. S így a republicanismus kifejlését ismét a kamarilla ármányai segítették elő." Az M.-betűvel jelzett szerző csak a tényt állapítja meg, de sem nem helyesli, sem nem ítéli el a kialakult helyzetet. December 30-án azonban az ugyancsak betűvel jelzett (második) vezércikk már szóvá teszi, hogy egyesek a respublika kikiáltására „unszolnak". Szerinte a sajtó feladata az, hogy „a nemzetet mindenek előtt és mindenek fölött a haza megmentésére buzdítsa... sem jobbra, sem balra nem tekintve, a czél felé törekedjék, s a czél nem lehet más, mint a haza megmentése." Győr feladása és a móri vereség után a Honvédelmi Bizottmány a kormánynak és az országgyűlésnek Debrecenbe menekítését határozta el. Ennek eldöntését a két ház december 31-én tartott közös nyilvános ülésén némi meglepetés kísérte. Batthyány Lajos (akit mint képviselőt újraválasztott a sárvári kerület) ugyanis azt javasolta, hogy az országgyűlés maradjon vissza és küldjenek békekövetséget Windisch-Grätz herceg főparancsnokhoz. Kossuth a képviselők visszamaradását lehetetlennek tartotta, de nem ellenezte, hogy „igazságos basison" kísérletet tegyenek a kibékülésre. A megszületett határozat azután — mellőzve a trónváltozást alkotmányellenesnek tekintő nyilatkozatot — a küldöttségnek olyan felhatalmazást adott, hogy az ellenséges fővezértől fegyvernyugvást és a megadott feltételek alapján békét igyekezzenek kieszközölni, „sőt a körülmények úgy hozván magukkal, magához ő cs. k. felségéhez, Ferencz Józsefhez is járuljanak."76 A császárnak ezt a feltételes elismerését az országgyűlés jóváhagyta, jóllehet a menekülni vagy maradni akarók többsége egyaránt esélytelennek tarthatta a próbálkozást. Kossuth meg is fogalmazta kétségeit, de a jelek szerint a várható kudarctól a nemzeti ellenállás erősödését várta. A függetlenség és államformája 1849-ben A kormány és az országgyűlés Debrecenbe menekülése érthetően zavart, bizonytalanságot keltett. Mindenekelőtt a katonai helyzet volt bizonytalan: nem lehetett tudni, hogy az ellenség meddig nyomul előre, biztosítva van-e Debrecen akár Szolnok felől az osztrák fősereg, akár Kassa felől Schlick erőinek támadása ellen. A menekült képviselők és miniszteriális tisztviselők, valamint a debreceni lakosok napokig el voltak vágva minden hírforrástól - leszámítva a rémhíreket. Kossuth január 7-én érkezett meg Debrecenbe, s aznap jelent meg a helyi sajtóban a „szabadság őrvárosához" intézett nyilatkozata. Az országgyűlés első ülése január 9-én volt, s mivel a nyilvánosság előtt zajlott, így — valamint a Közlöny tudósítása révén — nyújtott valamiféle információt.77 Az országgyűlés Windisch-Grätzhez küldött bizottságának jelentése január 11-én érkezett meg Debrecenbe. A herceg feltétlen megadást követelő nyilatkozatát a képviselők január 13-án nyilvános ülésen tárgyalták. Kossuth előadói be-76 KLÖM XIII. 952. 77 A felhívásra Kossuth Lajos Összes Müvei XV S. a. r. Barta István. Bp. 1953. 47-48; az országgyűlés jan. 9-i ülésére uo. 61-67. A kezdeti bizonytalanságra ld. Csobán Endre·. A közvélemény problémái c. tanulmány első részét. In: A szabadságharc fővárosa Debrecen. 1849. január - május. Debrecen, 1948. 207-210.
