Századok – 1999
Tanulmányok - Urbán Aladár: Agitáció a magyar köztársaságért 1848/49-ben II/221
236 URBÁN ALADÁR radikális elemeinek reagálását mutatja. A vidék hangulatára egy Kossuth által kinevezett toborzási biztos utal, amikor így ír: ,A királyság iránti vak szeretet itt már tökélletes gyülöltséggé változott."5 6 Úgy tűnik, hogy Lamberg halála, illetve Jellasics kinevezése Magyarország polgári és katonai kormányzójává véglegesen elsöpörte — legalábbis a sajtóból a Figyelmező című laptól eltekintve kiiktatta — a monarchista érzelmeket.5 7 Ez a fordulat szinte október első napjától nyomon követhető. Szemere Bertalan az emigrációban így emlékezett ezekre a napokra: „Szeptember előtt nem volt Magyarországban ember elég népszerű, ki a király ellen izgatni mert, vagy sükerrel tudott volna, de szeptember után a régi monarchikus népet keresni kellett."5 8 Táncsics már a Munkások Újsága október 3-i számában — majd külön röplapon is — „Afó kell tennünk" címen fejtegette, hogy felelős minisztérium esetén „nincs is szükség más kormányra, tehát sem nádorra, sem királyra". Csak az kell, hogy a miniszter bírja a nép teljes bizalmát (mint Kossuth Lajos) és rendelkezzék teljes hatalommal.5 9 Pákozd és Ozora után, a bécsi újabb forradalom hírére, s abban a reményben, hogy az üldöző sereg utolérte és megverte a horvátokat, a Marczius Tizenötödike október 9-én már a létező köztársaságról cikkezett: „Ha a mi tanácsunkon indulna a világ — írta aznapi vezércikkében —, kimondanánk formaliter a respublikát, mert lényegileg véve már is valóságban respublikánk van. Kossuth elnök, a bizottmány tagjai, kik között a teendők el vannak osztva, ministerek." (Az országgyűlés az előző napon döntött arról, hogy a végrehajtó hatalmat a Kossuth elnökletével működő Honvédelmi Bizottmányra ruházza.) A Közlöny október 10-én a császári családnak Bécsből történt meneküléséről adott hírt, s egyben jelentette, hogy ott „mindenfelé respublicai hajlam" mutatkozik. Optimista módon így fejeződik be a tudósítás: „Nagy diadalnak vagyunk hajnalán. Talán összedől a császári birodalom, és Ausztriából lesz respublica." Az optimista hangulat erősítéséhez a Pesti Hírlap is hozzájárult, amikor október 11-én beszámolt arról, hogy Kossuth az előző napon az országgyűlés előtt szól arról is, hogy a bécsi Reichsratban elhangzott a javaslat, miszerint száműzni kell a Habsburg-családot.60 Kossuth és a Honvédelmi Bizottmány ugyanakkor igyekezett megmaradni a legalitás talaján, hiszen csak ezen az alapon képviselhette álláspontját, hogy az ország a törvényben biztosított jogaiért fogott fegyvert. így amikor október 8-án a várparancsnokokhoz felszólítást intézett, hogy tűzzék ki a nemzeti lobogót, azt „a király és a hon nevében" és az országgyűlés határozata értelmében bocsájtotta ki.6 1 Mindez a sajtót nem nagyon érdekelte, s a Nemzeti, a Marczius Tizenötödike után az Életképek is vállalkozott arra, hogy meghatározza a köztársaság fogalmát. Október 15-i számában 56 Kossuth Lajos Összes Művei XIII. S. a. r. Barta István. Bp. 1952. 163. 57 Kemény Zsigmond: A forradalom után. Kemény Zsigmond Összes Művei XII. Bp. 1908. 160. 58 Szemere Bertalan: Politikai jellemrajzok a magyar szabadságharcból Ford. Kurucz György. S. a. r. Hermann Róbert és Pelyach István. Bp. 1990. 618. 59 A cikket a Budapesti Divatlap nem hagyta szó nélkül. Okt. 5-i számában megjegyzi, hogy Táncsics a népnek már a respublikát magyarázza, ami „könnyen megérthető dolog - aztán meg ragadós természetű". Annakjeiéül, hogy helyteleníti a dolgot, a lap egyidejűleg közölte Hizli József: Egy republikánushoz c. versét, amely szerint a nép tiszteli a koronát. 60 A beszédre ld. KLÖM XIII. 145. 61 A felhívást a Közlöny okt. 9-én publikálta; ld. KLÖM XIII. 126-127. Ezt a kitételt az MT okt. 14-i számában Horárik János kifogásolta, kijelentve: „Nekünk nincs e perczben királyunk. Magyarország szabad ország!"
