Századok – 1999
Tanulmányok - Urbán Aladár: Agitáció a magyar köztársaságért 1848/49-ben II/221
AGITÁCIÓ A MAGYAR KÖZTÁRSASÁGÉRT X848/49-BEN 237 írta: „A köztársaság az, amikor egy nép saját maga által választott kormányra bízza külső és belső ügyei elintézését, ollyan kormányra, melly mind arról, a miket cselekszik, tartozik szigorúan számot adni."6 2 A republikánus hangulat erősödését október 16-án Hunfalvy Pál is feljegyezte naplójában: „A köztársaságot már sűrűbben emlegetik, az uralkodócsalád tagjai lehető gúnynak vannak kitéve - szóval az erkölcsi alap elveszett."6 3 Ezekben a napokban találkozunk azonban olyan fejtegetéssel is, amely az ország védelmi erőfeszítéseit európai összefüggésbe igyekszik állítani, s a hangsúlyt a közös általános célkitűzésre: a demokrácia biztosítására helyezi. A Kossuth Hírlapja írta október 17-én:, A magyar nép küzdeni fog, érezvén és tudván, hogy önfenntartása mellett az emberiség szent elvét és ügyét támogatja, s hogy a mint szabadságát és függetlenségét biztosítja, consolidálja egyszersmind nemcsak Francziaország szabadságát és függetlenségét, hanem mindazon népéit, melly kettőjük közt és mellett ma még hasonló küzdésekkel törekszik a democratiára."64 Ugyancsak kontinentális öszszefüggésekbe helyezte a hazai eseményeket a Kossuth Hírlapja október 20-i számában A(brányi) E(mil), amikor megszemélyesíti Európát: „A harminczhárom éves béke alatt elsatnyult, kivénült Európa ifjú bajnokként áll előttünk, sisakban s vértől gőzölgő karddal kezében!" Isten ujja, vagy a forradalom filozófiája, vagy az események hatalma irányít - folytatja. ,A mai mozgalmakat a népek szabadsága vezérli." (Kiemelés az eredetiben.) Az eseményeket higgadt nyugalommal szemlélő Gyulay Lajos gróf, Hunyad megye képviselője október 21-én maga is megörökítette naplójában az egyre erősödő antimonarchista hangulatot. „Néhány hetek óta — írta — nagyon kezd kiábrándulni a magyar nép — az egykori, felségéhez oly hűen ragaszkodó magyar nép —, kezdi veszteni bizodalmát, és fel tudja fogni, hogy lehet király nélkül is megélni! Ezt magának köszönheti a dynastia, melynek tagjai egytől egyig bűnökbe keveredtek, melyeket népek büntetlenül nem hagynak. István herczegben egyedül volt bizalom, ő is csúfosan meg szökött, és csak szemfényvesztő játék volt, mit magyarokkal űzött. Jó, hogy vele is tisztába jöttünk. Az idő mindent megérlel, alkalmasint lejárt a királyok ideje!"65 A sajtó, mindenekelőtt a radikális sajtó ezekben a napokban változatlanul a nemzetközi összefüggésekre helyezte a hangsúlyt. Ennek magyarázata az, hogy ekkor a magyar sereg a Lajtánál állomásozott, s már Kossuth is a táborban volt. A Marczius Tizenötödike október 25-i számában így fogalmazott: „És más nincs is hátra, mint komolyan oda munkálni, hogy a Franczia köztársaság mellé teremtessünk rövid időn egy magyar, egy nagy német, egy olasz s több köztársaságokat, mellyek Európát földi menyországgá 62 Közli Jókai Mór. Cikkek és beszédek. (1848. március 19. - 1848. december 31.) II. S. a. r. Szekeres László. Bp. 1967. 363. Táncsics meghatározása a köztársaságról a Munkások Újsága (MU) okt. 17-i számában: „Respublika az olyan polgári társaságot jelent, mellyben nincs király, hanem bizonyos időre, teszem négy esztendőre (vagy kettőre, egyre) elnököt, gubernátort választanak. Mikor azután az ideje kitelik, vagy mást választ helyette az egész nép, vagy vele elégedve, újra megválasztja az előbbenit, ez a respublika." 63 Hunfalvy Pál: Napló 1848-1849. S. a. r. Urbán Aladár. Bp. 1986. 99. 64 Ez a cikk hívja fel a figyelmet az okt. 11-én megjelent Köztársasági Lapok c. újságra, amelyet Birányi Ákos szerkesztett, s amelyből csak tizenkét szám látott napvilágot. Ld. Kosáry, Sajtótörténet, II/l. 130-131. 65 Gyulay Lajos naplói. 49. köt. 126-127. Egyetemi Könyvtár, Cluj/Kolozsvár. (1959. évi elhelyezés.) A Pesti Hírlap (PH) aznapi száma így foglalta össze a helyzetet: „A király nevében támadtatott meg függetlenségünk, szabadságunk és önmagunk integritása."
