Századok – 1999
Tanulmányok - Urbán Aladár: Agitáció a magyar köztársaságért 1848/49-ben II/221
226 URBÁN ALADÁR Amikor Zichynek ez a jelentése elkészült, még nem érkezett meg a fővárosba a híradás a király március 28-i elutasító nyilatkozatáról. Ennek hírét és szövegét március 30-án este hozta meg a gőzös. A hírthozó Ráday Gedeonnal jurátusok is érkeztek, akik fellármázták a várost. Mivel a hír, hogy a rossz királyi leirat miatt Batthyány és társai lemondtak, óriási felháborodást váltott ki, a csoportosuló tüntetők fegyvert követeltek és a „nemzeti konvent" összehívását. Mindezen túl egyesek a köztársaság kikiáltását hangoztatták. Mint a Marczius Tizenötödike írta beszámolójában: „És a mi még Magyarországon először volt komolyan kimondva: Éljen a respublica!" A késő esti órában a városházánál összeverődött tömeget Nyáry Pálnak, Klauzál Gábornak és másoknak végül sikerült megnyugtatni és 24 órai várakozásra bírni. Azzal érveltek, miszerint meg kell várni, hogy a Pozsonyba küldött megbízottak milyen új hírekkel térnek meg. Március 31-én délelőtt Pesten megújult a nyugtalanság. Vörös zászlók tűntek fel, nyíltan beszéltek a védelmi készületekről, s több tudósítás is beszámol arról, hogy az Ausztriától való elszakadást és a köztársaság kikiáltását sürgették. Megjelent Irinyi József falragasza, ,A pragmatica Sanctio!", amely Magyarország teljes önállóságát követelte. A mérsékeltek — mint erről a Hetilap április 4-i száma tudósított — VI. Istvánt éltették. A Középponti Választmány délelőtti ülésén proklamációt hagytak jóvá, amelynek célja a főváros és a vidék tájékoztatása és megnyugtatása volt. Pontosabban annak nyilvános elfogadtatása, hogy meg kell vámi a Pozsonyból érkező új híreket, s annak megfelelően cselekedni. A kiáltvány ezt a „fenyegető nyugalmat" befejező soraiban így fogalmazta meg: „Hazafiak! legelső teendőnk felkészülten várni be az eseményeket, bevárni, míg Pozsonyban küzdő hazánkfiai jó vagy rossz hír kíséretében hozzánk megérkeznek, hogy velük együtt a nemzet sorsa felett határozni lehessen."25 A proklamáció megfogalmazói biztosak abban, hogy Pozsonyból a hajó estére új információkat hoz, ami világossá teszi a helyzetet. Nem így történt. A március 29-én az országgyűléshez küldött két futár: Perczel Mór és Farkas János közül csak az utóbbi tért vissza azzal a hírrel, hogy amint megérkezik az új (remélhetően a minisztériumról szóló törvényt jóváhagyó) királyi leirat, azt Eötvös József és Perczel Mór azonnal lehozzák a fővárosba. Nevezettek a március 31-i kelettel kibocsájtott új leirattal március 31-ének éjjelén éjfél után érkeztek meg. Még akkor éjszaka fáklyafénynél olvasták fel a dokumentum szövegét, amelyet a hallgatóság megnyugvással fogadott. A radikálisok azonban április 1-jének reggelén elégtelennek ítélték az udvar engedményeit, s ismét megjelentek az utcán a vörös zászlók és kokárdák. Ebben a feszült helyzetben ült össze Nyáry vezetésével a megyei Választmány, ahol a mérsékelt liberálisok a leirat elfogadása mellett döntöttek. Nyáry egyébként élesen elítélte a republikánus törekvéseket, kijelentve: „És ki lenne elég vakmerő, körülményeink közt, köztársaságról álmodozni." Meg is indokolta szavait: nem vagyunk még érettek az önkormányzásra.26 25 Az elmondottak áttekintésére — a legfontosabb források megjelölésével — ld. Varga id. mû 278-286., 290-293. A kiáltvány szövegét közli Pap id. mű I. 45-47. 26 Ld. Bulyovszky Gyula tudósítását a Nemzeti Újság 1848. ápr. 4. 671. számában. Nyáry egyébként meghatározta, hogy szerinte mi a köztársaság: „Nem más, mint midőn a nemzet már annyira megért, hogy bíboros szemfény vesztére szüksége nincsen. Mi a különbség praesidens és király közt? annak teste, húsa, ez pedig sérthetetlen." Bulyovszkynak ez a tudósítása őrizte meg Petőfi híres szavait, aki elítélte ugyan a diéta megalkuvását, s elégtelennek tartotta a második királyi
