Századok – 1999
Történeti irodalom - Ifj. Barta János: „Napkirályok” tündöklése (Ism.: Makai János) I/216
216 TÖRTÉNETI IRODALOM 216 egyetemért tett törekvései mellett a könyvtár nagyarányú fejlesztése is az ő nevéhez fűződik, köztük sok gyűjtött ritkasággal, melyek közül sok a magyar kultúra kincse. Eszterházy kezdeményezésére indul meg az időközben kényszerűen szüneteltetett egyházi könyvnyomtatás, mely mellett olyan kuriózumok is megjelentek, mint az 1781-ben kiadott indiai Pancsatantra egyik korai magyar fordítása. Az egri nyomda több politikai kiadványától eltekintve elmondhatjuk, hogy az egri könyvsajtó elsősorban teológiai értekezéseket tartalmazott. Eszterházy azonban egyházi méltósága és vallási elkötelezettsége ellenére toleráns volt a protestánsokkal szemben is. Felvilágosultságára jellemző, hogy jelentős mértékben támogatta a világi kultúrát, művészetet, irodalmat. A meglehetősen erős társadalmi, politikai és vallási megosztottság európai méretű és az újonnan megjelent eszmeáramlatok sokszínűségéből fakadt. Természetes, hogy e sokszínűség megjelent az egri egyházmegyében is Ε sokszínűséget jelentős mértékben támogatták a felvilágosult, művelt egyházfők, püspökök, akik egyházi és világi hatalmukkal egyaránt jól sáfárkodtak. Tulok Péter Ifj. Barta János „NAPKIRÁLYOK" TÜNDÖKLÉSE Csokonai Kiadó, Debrecen 1996, 246 o. A Csokonai Kiadó 1993-ban hiánypótló munkával lepte meg az egyetemes történelem iránt érdeklődőket, ui. megjelentette a debreceni egyetem oktatói által írt Európa története című kötetet. Ujabban a kiadó Történelmi Kézikönyvtárnak elnevezett sorozat kiadásába kezdett, amely legfőképpen az egyes történelmi korszakok bemutatására vállalkozik. A tematikát átnézve némi aránytalanságot vélünk felfedezni. A szerzők a magyarság, ill. Magyarország történetét 896-tól csaknem napjainkig fogják tárgyalni, s erre 8 kötetben kapnak lehetőséget, az egyetemes történettel viszont csak 4 munka foglalkozik. Ráadásul csak Európa közép- és újkori históriájának szentelnek figyelmet. Ugyanakkor a kínálatbem olyan tematikus kötetek is szerepelnek, melyek szemléletformáló erővel bírnak. Ilyen például A Zsidóság Közép- és Kelet-Európában a 19-20. században. Az első munkák megjelentetésére 1996-ban került sor. Közéjük tartozik Barta János „Napkirályok" tündöklése című könyve is. A napkirály elnevezés eddig elsősorban XIV Lajos francia királyra vonatkozott, a szerző azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy XIV Lajos elődei közül mind III., mind IV Henrik napkirálynak neveztette magát, sőt a terminust a 16-18. századi Európa valamennyi abszolutista uralkodójára kiterjeszti. A munka természetesen nemcsak a politikatörténetet tárgyalja, hanem a koraújkor komplex bemutatását adja. Támaszkodik ugyan a kutatók időtálló megállapításaira, de rámutat a legújabb eredményekre is. Az egyes nézetek esetében soha nem az ideológiai hovatartozást, sokkal inkább a szakmai értékeket tartja szem előtt. A földrajzi felfedezéseket értelemszerűen az első rész tárgyalja. Ennek az eseménysorozatnak a mozgatórugóit a hagyományos szemlélet az Engels-féle aranyéhségben és a levantei kereskedelem válságában látja. Barta János mindkét ok létjogosultságát vitatja. Az aranyéhséget nem zárja ki teljesen, de úgy véli, hogy ez a jelenség Európához hasonlóan bármely más kontinensen megjelenhetett, s a késő középkor keleti kereskedelme még nem lehetett olyan lenyűgöző méretű, hogy az európai fizetési egyensúlyt félteni kelljen tőle. Már csak azért sem, mert a felfedezéseket megelőzően a régi világ — benne elsősorban Európa — nemesfém termelése is megnőtt, az ezüstkitermelés például a 15. század közepén évi 27 ezer kg, míg a század végén évi 44 ezer kg volt. Közép-Európa évi ezüst kitermelése 1450-1550 között megötszöröződött. Nem veszi figyelembe ez az elmélet azt sem, hogy Európa a nemesfémen kívül iparcikkekkel — textíliákkal —, valamint ipari nyersanyagokkal — vas, réz, fa — is fizetett a Keletnek. A szerző szerint az a megállapítás, hogy az oszmán-törökök terjeszkedése elzárta a levantei (földközi-tengeri) utat az európaiak elől, némi időzavart tartalmaz. A portugálok felfedező kísérletei az 1410-es évektől folytak, s mind Kolumbusz Kristóf, mind Vasco da Gama útjai időközben megelőzték a Közel-Kelet (Szíria, 1516), majd Egyiptom elfoglalását (1517). A 16. század elején valóban akadozott a fűszerellátás Alexandriában, de ezt nemcsak az oszmán hódításnak tulajdoníthatjuk, hanem legalább annyira annak a ténynek, hogy a portugálok előrenyomulása az Indiai-óceánon elvágta az arabok fűszerutánpótlási útvonalát. Maga az oszmán hódítás a 16. században is csak átmeneti zavart tudott okozni a levantei kereskedelemben, aminek elmúltával, az 1550-1560-as
