Századok – 1999

Történeti irodalom - Bitskey István: Püspökök; írók; könyvtárak (Ism.: Tulok Péter) I/214

214 TÖRTÉNETI IRODALOM 214 Anna Pobóg-Lenartowicz (Opole) tanulmánya a sziléziai ágostonos kanonokok kolostoraiban a betegápolás kérdését vizsgálja, bemutatja a három kolostor betegházait és az ott alkalmazott gyógymódokat. Marco Mostert (Amsterdam), Thomas Füser (Drezda) és Anne Petitova-Bénoliel (Párizs) tanulmányai a középkori rendi reformoknak a kolostorok mindennapi életére gyakorolt hatását vizsgálják. A kötetet szerkesztő Marek Derwich tanulmánya szintén azt vizsgálta, hogy a középkori bencés rendi reformoknak a 15. századi lengyelországi bencés apátságok mindennapi életére milyen kihatása volt. 1472-ben Calvus lengyel bencés szerzetes Miklós apát parancsára felkereste a melki, a clunyi és a monte cassinoi reformált bencés apátságokat, hogy megfigyelje és feljegyezze az itt tapasztalt szokásokat. Az így összeállított új rendtartást Lysiec-Berg és Lubin kolostoraiban be is vezették, és bár nem sokkal később azután elhagyták ezeket, a lengyel bencés rendi reformra mégis nagy hatásuk volt. Marie-Élisabeth Henneau (Liège) a németalföldi apácák mindennapi életét vizsgálta a 15-18. században, különös tekintettel a szerzetesek életritmusára, időbeosztására. Isabelle Brian (Párizs) a franciaországi Ágoston-rendi szerzetesek 17-18. századi életét elemezte, rámutatva lelkipásztori feladataik fontosságára. Bemard Dompnier (Clermont-Ferrand) az 1610-ben Salesi Szent Ferenc genfi püspök által alapított salesi apácarend (Vizitáció-rend) konventjeinek életét mutatta be. Ondrej Basti (Prága) tanulmánya a 18. század végére, a jozefinizmus és a szerzetesrendek feloszlatásának korszakába vezeti olvasóit, rámutatva, hogy a feloszlatott rendek vagyonának elárverezésével milyen, századokon át gyűjtött szellemi és művészeti kincsek mentek veszendőbe. Aidán Bellenger és Geoffrey Scott angol bencés történészek a 18. században Franciaországban működött „száműzött" angol bencések életéről rajzoltak árnyalt képet. A következő szekció a szerzetesek mindennapi életének forrásait mutatta be: erről éppen úgy vallanak a korabeli pecsétek (Tomas Krejcik tanulmánya), az apátságok színes üvegablakai (Françoise Perrot előadása), mint az alapítólevelek, önéletrajzok, jámbor olvasmányok (Marie Bláhová, Jean-Claude Schmitt, Françoise Hiraux, Jean-Marie Le Gall tanulmányai). A kötetet az ortodox (görögkeleti) szerzetességről szóló fejezet zárja, Magdalena Zurek (Varsó) az egyiptomi Naqlunban működő kolostor 6-12. századi életét vizsgálja, Kazimir Popkonstantinov a ravnai (Bulgária) kolostornak, mint kulturális centrumnak a mindennapjait mutatja be, három tanulmány pedig az orosz kolostorokról szól. A rendkívül sokféle témát bemutató, de minden esetben igen színvonalas tanulmányokat nyújtó kötet hasznos olvasmánya lehet a szerzetesség iránt érdeklődő magyar kutatóknak is. Tóth István György Bitskey István PÜSPÖKÖK, ÍRÓK, KÖNYVTÁRAK Egri főpapok irodalmi mecenatúrája a barokk korban Heves Múzeumi Szervezet, Eger, 1997. 152 o. Az egyházi műveltség, a szellemi élet egyik központjának számító egri püspöki székhely középkori történetének korszerű feldolgozása Kovács Bélának köszönhető (Az egri egyházmegye története 1596-ig). A könyv az egri vár török kézre kerüléséig mutatja be a püspökség múltját. A visszafoglalt és újra benépesült Egernek, a 18. században újjáépült barokk városnak a története forrásanyagokban rendkívül gazdag, így az érdeklődő kutató szinte részletes várostörténeti, gazdaságtörténeti és művészettörténeti információkhoz juthat. Az 1596-1687. között eltelt 91 év történéseiről azonban az utóbbi évekig aránylag kevés információnk volt, hiszen a török hódoltság következményeként a püspöki székváros szinte fizikailag is megsemmisült, és a középkori keresztény kultúra intézményeit az iszlám egyházi és állami berendezkedése a maga képére formálta. Az Egerből elmenekült püspökség Kassáról, majd Jászóról kísérelte meg az egyházmegye vezetését. Eger visszafoglalása és az egyházmegye újjászervezése után nem csekély ellenállás közepette sikerült szinte a semmiből megteremteni a lehetőséget, hogy Eger ismét az egyházi műveltség, a szellemi és kulturális élet egyik magyarországi központja legyen. Eger barokk kori művelődéstörténetének megmaradt tárgyi emlékei — épületek, festmények, szobrok, könyvek, ötvösművészeti remekek, miseruhák, kegytárgyak — jól érzékelhetővé teszik az őket létrehozó szellemiséget, mentalitást és gondolatvilágot. Ε múvelődéstörténetileg igen fontos