Századok – 1999
Tanulmányok - Tóth Endre: Szent Adorján és Zalavár I/3
16 TÓTH ENDRE Az oklevélhamisítás korábbi7 9 , 970 körüli keltezését Heinrich Koller jelentősen módosította80 , noha következtetései nem befolyásolták a hazai (és a részben külföldi) kutatást. Az oklevelet nem a 10. sz. végén, hanem all. század közepén hamisították a salzburgi érsekség karinthiai, dunántúli valamint egyéb érdekei biztosításának, hasznosításának érdekében. Ez a keltezés megváltoztatja az oklevél Dunántúlra vonatkozó közléseinek az értelmezését is. A hamisítás alapjául Német Lajos császár 860 november 20. oklevele81 szolgált és véleményem szerint a Conversio szövegét is használták. A 860-as oklevélben ugyanis nincs szó sem Quinquae Ecclesiae-ről, sem Mosaburgról. A hamisító a 11. század közepén Quinquae Ecclesiae-t és a mosaburgi templomot a Hadrián ereklyével csakis a Conversióból ismerhette, és saját tudásával azonosította. A CBC Quinque Basilicae helységét Pécs 11. század közepén már ismert, latin Quinque Ecclesiae nevének8 2 tartotta: nincs azonban olyan adat és érv, amely a két név azonosságát bizonyítaná. Azaz a 875-ben, a salzburgi érsekség birtokában lévő Quinque Basilicae nem azonos Quinque Ecclesiae-vel. Nem szükségszerű, hogy a ritka helynevek ugyanarra a településre vonatkozzanak. Annál is kevésbé, mert a 860-as oklevél települései Délnyugat-Dunántúlon, Steierban, Karinthiában és Szlovéniában fekszenek8 3 ; semmi nem indokolja, hogy ettől a vidékektől messze távoli, keleti települést is felsoroljon. A grófságokra szervezett keleti tartományrész (828 után) nagyjából a Rába, Marcal és Rinya vízétől nem teijedt keletebbre, ezért ott karoling települést (birtokadományozást) keresni nem lehet8 4 . A 860-as Quinquae Basilicae valahol Zalában, Szlovéniában vagy Steierban feküdt. Ezért mindazok a 79 MGH DD Arnolfi Nr. 184, 281. 80 Koller, Heinrich: König Arnolfs grosses Privileg fur Salzburg, Mitteilungen der Gesellschaft für Salzburger Landeskunde 65-75. 81 MGH DD regum Germaniae ex Stirpe Karolinorum 1:2. Nr. 102. 82 Tóth Endre: A Quinque Basilicae - Quinque Ecclesiae helynevek lokalizálásához és értelmezéséhez, A Janus Pannonius Múzeum Évk. 36, 1991, 101-107. 83 Vékony Gábor: A Karoling birodalom délkeleti határvédelme kérdéséhez. Komárom Megyei Múzeumok Közleményei 2, 1986. 43-75. 84 Ezért eleve megalapozatlan a CBC Szent Mihály templommal rendelkező Ortahu-jának azonosítása Veszprémmel: Bogyay Tamás: Die Kirchenorte der Conversio Bagoariorum et Carantanorum. Methoden und Möglichkeiten ihrer Lokalisierung, Südostforschungen 19, 1960, Ua. Kontinuitätsprobleme im karolingischen Unterpannonien, in: Das östliche Mitteleuropa in Geschichte und Gegenwart. Acta Congressus históriáé Slavicae Salisburgensis in memóriám SS. Cyrilli et Metodii anno 1963 celebrati, Wiesbaden .1966, 66. Az azonosítást kétségbe vontam: Adatok Savaria-Szombathely és környéke történeti földrajzához, Vasi Szemle 26, 1972, 257, 11. jegyzet. (Ha érvényes is a helynév magyarázata, ezek nem olyan jellegzetes térszíni adottságok, amelyek akár egy feltételes azonosításhoz elegendők lennének). Bogyay Tamás válaszában (A Karoling-kori Veszprém problémája, in: Veszprém kora középkori emlékei, Veszprém 1994, 6-13.) nem tért ki a példaként általam említett Vasvárra, ahol ugyancsak van patak, van hegy, és van szent Mihály templom. Ismét hangsúlyozom: az ismert és gyakori patrociniumú templommal rendelkező karoling helységeket csupán az azonos patrocinium alapján nemcsak, hogy nem lehet azonosítani az Árpád-kori dunántúli templomokkal és helységekkel, hanem az ilyesféle azonosítás fel sem vethető. Ilyen alapon a Nyugat-Dunántúlon a 9. századi templomok bármelyik azonos védőszentű magyar középkori templommal azonosíthatók lennének. Legutóbb Püspöki Nagy Péter csupán a patrocinium alapján lokalizálta a CBC Uueride-i szent Péter (és Pál) templomát Székesfehérvárra (A székesfehérvári prépostság és bazilika előzményei és szerepe az alapítás első évszázadában a kánoni jog tükrében, in: A székesfehérvári Boldogasszony bazilika történeti jelentősége, Székesfehérvár 1996, 10-). A német nyelvterületen például Wörth-re alakuló helynév azonban ilyen módon bármelyik pannóniai helységgel azonosítható lenne, amelynek a védőszentje Péter (és Pál).
