Századok – 1999

Tanulmányok - Tóth Endre: Szent Adorján és Zalavár I/3

SZENT ADORJÁN ÉS ZALA VÁR 17 vélemények, amelyek Sopianae-Pécsen a római kortól vagy a 9. századtól keresztény lakosság továbbélést tételezték fel, elesnek. Hasonlóan lehet-e értelmezni az Arnulfmum Mosaburg nevét is? Mosaburg sem szerepel a 860-as oklevélben. Miután arról nincs adat, hogy a 9. században Mosaburgban abbatia létesült volna85

, az Arnulfmum megjegyzését a Szent István áltál már megalapított zalavári templom és apátság ismerete is okozhatta. H. Koller megállapítása a legkevésbé sem közömbös a zalavári emlékek értelmezésénél, hiszen Bogyay Tamás éppen a keresztelésre nem jogosult szerzetesi templomot is érvként használta fel86

. A ereklye útja Mosaburgba A corpus az ereklyék esetében nem jelentette kizárólagosan a vértanú teljes testét, hanem nevezhettek így egy testrészt is87

. Mint ahogy a caput sem minden estben a vértanú fejét, hanem a fejereklyetartót jelentette. Ezért Mosaburgban sem kell a Hadrian vértanú teljes testét feltételezni. Jelentősebb méretű vázmaradványról volt azonban szó. A zalavári ereklyéjéről nem került szóba az a lényeges kérdés: hogyan jutott oda. Ennek elvi vizsgálatára — mint sok más esetben — akkor is szükség van, ha semmiféle adattal nem rendelkezünk róla, mert a 8-10. századi transzlációk adatait fel lehet használni. Egy ilyen vizsgálat segít választani a lehetőségek között: vértanú ereklyéknek ugyanis — különösen a teljes vagy jelentősebb vázaknak — a 8-9. században jól meghatározható és követhető útja volt88

. Egy, a birodalom határszélén alakult településre — amelyiknek, ha volt is közigazgatási szerepe — „csak úgy" nem kerülhetett jelentős ereklye. Vizsgálni kell a transzláció okát, végrehajtásának módját és az ereklye származásának a helyét. Elvileg három lehetőség jöhet szóba: helyi vértanú és ereklyéje, transzláció a birodalomból, transzláció Rómából (Itáliából). Az első lehetőségnek nincs reális alapja. Egyetlen olyan szentet ismerünk, aki a Dunántúlon halt mártírhalált: dél-pannoniai, sisciai püspök volt. Savariában végezték ki és az 5. század elején a csontjait Rómába vitték. Az 5-6. század folyamán a szervezett pannóniai egyház felbomlott és megszűnt. Olyan ereklye, amelyet hitelesnek tartottak, aligha maradhatott. Valódi vértanú ereklyék csak onnan érkezhettek, ahol folyamatos 85

Az apátságról és Mosaburg késő 8. századi jelentőségéről: Tóth Endre. Mosaburg, civitas regia, Acta ArchHung (Fs I. Bóna), megjelenés alatt. 86

Bogyay Tamás: Megjegyzés Mosapurc-Zalavár kérdéséhez és a pannóniai kontinuitás-kutatás módszertanához (1948), Századok 123, 1989, 489-493.; Ua. Történeti forrás- és művészettörténeti stíluskritika Zalavár körül, Zalai Múzeum 4, 1992, 170. 87 Heinzelmann, Martin: Translationsberichte und andere Quellen des Reliquienkultes, Typologie des sources du Moyen-Age occident fasc. 33. Turnhout 1979. 95. 88 Beissel, Stephan: Die Verehrung der Heiligen und ihrer Reliquien in Deutschland im Mittelalter (Nachdruck, Stimmen aus Maria-Laach, Ergr.-H. 47, 1890, 54, 1892, Darmstadt 1976. Hotzelt, Wilhelm OSB: Translationen von Martyrreliquien aus Rom nach Bayern im 8. Jahrhundert, Studien und Mitteilungen der Geschichte des Benediktiner-Ordens 53, 1935, 286-343; Prinz, Friedrich·. Stadtrömisch-italische Märtyrerreliquien und fränkischer Reichsadel im Maas-Moselraum, HJb 87, 1967, 1-25.; Heinzelmann, Manfred: Translationsberichte und andere Quellen des Reliquienkultes, Typologie des sources du Moyen-Age occident fasc. 33. Turnhout 1979.