Századok – 1999

Történeti irodalom - Solymosi László: A földesúri járadékok új rendszere a 13. századi Magyarországon (Ism.: Tringli István) I/203

TÖRTÉNETI IRODALOM 203 vezik, miként jelen kötet a középkori kormányzati elméletek és ideológiák izgalmas témáját járja körül lengyel, cseh és magyar szerzők segítségével. A tanulmányok sorában elsőként Zofia Kurnatowska értekezik a lengyel állam megszervezésének kérdéseiről, a korra vonatkozó régészeti leletek lehetséges értelmezéséről. Érdekes fejtegetések olvashatók a földvárak datálásnak új eredményeiről, azok földrajzi elhelyezkedéséből levonható következtetésekről, a kereskedelmi utak elhelyezkedéséről, az állami fejlődés periodizációjában felhasználható régészeti módszerekről. Slawomir Gawlas, a Német birodalom területi széttagolódása és a lengyel részfejedelemségek kialakulása közötti párhuzamos jelenségekre hívja fel írásában a figyelmet. A fejedelmi, hercegi hatalom „modern" gyakorlása, a regaliák szerepének megváltozása III. Mieszko alatt jut nagy jelentőségre, aki egyébként is szoros kapcsolatban állt a német hatalommal. Részt vett az 1147 évi keresztes hadjáratban, 1180-1184-ben császári segítségért folyamodott. A Szerző szerint igazi újítónak tekinthető, aki egy kortárs, német rendszer adaptálását segítette elő abban az időben, amikor lengyel földön amúgy is összeomlott a senioratus-rendszer. Zenon Piech az utolsó Piast uralkodók /1320-1370/ hatalmi jelvényeit és uralmi szimbolikáját vizsgálja. Sorba veszi a fehér sas, a kujáviai hasított címer koronás félsas és koronás féloroszlán, Nagy Kázmér monogramja, a királyi portré, sisak és sisakdísz, valamint Szt. Szaniszló, mint országpatrónus szerepét a lengyel címerszimbolikában. Hangsúlyt kapnak az Anjouk és a Piastok közötti dinasztikus kapcsolatok, különösen a rutén címer, ill., a monogram vizsgálatakor. A magyarországi kutatások eredményeit két tanulmány tárja a nemzetközi nyilvánosság elé. Stanislaw A. Sroka a tőle megszokott alapossággal és tájékozottsággal adja a magyarországi Anjouk uralmi rendszere mechanizmusának legújabb hazai historiográfiai összefoglalását. Különösen Fügedi Erik és Engel Pál eredményeit, valamint saját, egyenlőre kiadatlan disszertációjának részleteit /Opolei László/ dolgozta be írásába, de részletesen kitér Kristó Gyulával Károly Róbert első felesége tárgyában folytatott polémiájára is. Engel Pál pedig a hazai publikációiból jól ismert magyarországi honor-rendszert foglalta össze. A neves cseh medievista, Ivan Hlavácek IV Vencel udvarának szerkezetéről és működéséről foglalta össze ismereteit, a király és udvari embereinek itinerariuma, az udvar tagjai összetétele, a hivatali munkamegosztás, az udvari bevételi források, a kommunikációs stratégiák, az írásbeliség és szóbeliség szerepének áttekintése alapján adva képet. Wojciech Falkowski a 15. századi lengyel államelméletre vonatkozó ismereteinket gazdagítja áttekintésében. Hangsúlyozza a király mellett létrehozott tanácsok, az országos és regionális gyűlések fontosságát, a „Corona Regni Poloniae" és a „res publica" 14. század végétől, 15. század elejétől értelmezhető ideológiájának kialakulását, a rendi és nemesi képviselet értelmezésnek változatait és korabeli konfliktusait. A kötetet bőséges recenziós rovat /126-165. ο./ zárja, amely remélhetően csak egyenlőre, kizárólag a lengyel szakirodalomból válogat. A tételek között érdekes magyar vonatkozásúak is megtalálhatók, mint pl. a hazai folyóiratokban már recenzált, Κ Baczkowski, „Habsburg-Jagelló küzdelem Magyarországért 1490-1492" /1995/, valamint a tatárjárás korával, a legnicai csatával foglalkozó tanulmánykötet /1994/, magyar királyok részvétele a Pomeránia elleni harcban /Opuscula minora in memóriám J. Spors, 1993/ vagy a nálunk is népszerű A. Nadolski gyűjteményes kötete /1994/. Csak remélni tudjuk, hogy az 1997-re tervezett kötet a „közép-európai vallási közösségek és testületek 10-15. századi történetéről" jelen sorok megjelenésekor már szintén olvasható, s egy hosszú múltra visszatekintő, de mégis új, életképes nemzetközi mediévisztikai folyóiratot ismertethetünk meg az olvasókkal és ajánlhatjuk előfizetésre a könyvtárak figyelmébe. Bízunk abban, hogy a következő számba már bekerül egy „List of Contributors", ezzel szemben a nyomdahibák száma csökkenni fog. Veszprémy László Solymosi László A FÖLDESÚRI JÁRADÉKOK ÚJ RENDSZERE A 13. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON Budapest, 1998. Argumentum 314 o. A magyar történetírásban a 13. sz. kutatása évtizedek óta kiemelt helyen szerepel. Ennek két oka is van. Ez az első évszázad a magyar történelemben, amelyről viszonylag bőséges forrás