Századok – 1999
Közlemények - Szegedi László: A rendszerezés és a meghatározás lehetőségei a címertanban I/145
168 SZEGEDI LÁSZLÓ a címerek szerkezeti felépítésének kérdését éles logikával rendezte. Bárczay elméletét távtannak nevezte,4 0 de aligha volt igaza, különösen akkor, ha meggondoljuk hogy a címerhatározás (és klasszifikáció) során az ő elvei szerint lehet meghatározni, mikor beszélhetünk egyszerű és osztott címerről. Gatterer a címertan Euklidésze, és bár nem alkotott külön rendszertani szabályokat, a szerkezetbeli törvényszerűségek felderítésével jó alappal szolgált ezekhez. Megmutatja, hogy néhány osztóvonal által hogyan jönnek létre a címerpajzs morfológiai alakzatai és ezek miként képeznek rendszert. Kimutatta, hogy a négyféle irányú osztóvonal valamelyikének alkalmazása osztott pajzsot eredményez. Ha nincs semmilyen osztóvonal, a pajzs egyszerű. Ekkor a pajzs csak egy térből (Raum) áll, nevezetesen a pajzs felületéből (Oberfläche). A másik esetben a pajzs legalább két térből áll, tehát osztott. Azt a teret, melyet osztóvonalak zárnak körül, mezőnek nevezzük (Platz). Ehhez jön még a mezők színe, melyek a különféle alakzatok (Körper) tulajdonképpeni létrehozói. Az egyszerű pajzs csak egy tinktúrából állhat, az osztott viszont egynél többől. Ha egy tinktúra annyi mezőben helyezkedik el, mint a többi, egyszerű pajzsosztás (Schildestheilung) vagy tagolás (Section) keletkezik. Ha viszont egy tinktúra több mezőt foglal el, mint a többi, mesteralakot (Ehrenstück oder Heroldsfigur) kapunk. A tagolások tehát nem egyebek mint tinktúrák, mivel az osztóvonalak egyenletesen osztják el azokat a pajzsban.41 Azt a mezőt (Platz), melyben címerábra (Wappenfigur) van, alapnak (Feld) nevezzük. Az egyszerű pajzsnak csak egy alapja lehet, az osztottnak több, de csak akkor, ha a mezőben van címerábra.42 A címermezők és mesteralakok pozíciójának vizsgálatánál alapvető fontosságot fog kapni a színezés, ez határozza meg ugyanis, hogy milyen morfológiai jegyekkel találkozunk a pajzson. Ezen alapkérdések vizsgálata után dönthető el, hogy a mezők és a mesteralakok, valamint a címerképek hogyan viszonyulnak egymáshoz. Itt tehát alapvető morfológiai kérdésekről van szó, melyet Schmeitzel is érint: „... die ex Sectionibus entstehende spatia, manchemal leer erscheinen,...manchemal aber auch, wo nicht alle, doch einige, mit anderen Figuren besetzt sind,...Bey diesen Exempeln ist zu mercken, daß bey solchen Wappen, derjenige Platz, da eine Figur erscheinen, so dann respectu figurae, Feld genennt werde..."43 Mindebből az a tanulság, hogy az olyan szerkezeti elemek terminológiáját, mint pl. a mező (Platz), az alap (Feld) tagolás (Sektion) stb. pontosan kell definiálni, hogy egzakt klasszifikációs rendszerbeli kategóriákat kapjunk, melyek megkönnyítik a címerek rendszerezését és lehetővé teszik a fontos strukturális elemek pontos felismerését és definiálását. Mint láttuk, az újkori tudományos heraldikában olyan nézet alakult ki, hogy a pajzs morfológiai alakzatai között tagolásokat (Sektionen) és mesteralakokat (Heroldsbilder) kell megkülönböztetni. Az elsőnél az egyenlő nagyságú mezőkben a mázak egyenletesen oszlanak el (mint pl. a négyeit pajzsban), a tulajdonképpeni mesteralakoknál viszont az egyik máz általában kisebb teret foglal el (mint pl. a pólya vagy a kereszt), mint a másik. Az elsőnél tehát nem állapítható meg pontosan, hogy melyik 40 Bárczay i. m. 498. 41 Gatterer 1774. 13. 42 Uo. 14. 43 Schmeitzel i. m. 134.
