Századok – 1999
Közlemények - Szegedi László: A rendszerezés és a meghatározás lehetőségei a címertanban I/145
RENDSZEREZÉS ÉS MEGHATÁROZÁS A CÍMERTANBAN 169 máz a mesteralakok és melyik az alap, a másiknál viszont az alak és a méretbeli különbség egyértelműen kijelöli a mesteralakot. Gatterer4 4 annak eldöntésére, hogy az osztott pajzsban egyszerű tagolás (Section) vagy mesteralak van-e, azt ajánlja, hogy számoljuk meg a pajzs mezőit (Plätze), majd a felhasznált tinktúrákat. Ha egy tinktúra ugyanannyi mezőben helyezkedik el, mint a többi, tagolással (Section) van dolgunk, ha viszont egy tinktúra több mezőt foglal el a többinél, mesteralakot (Heroldsfigur) kapunk. Mint láttuk, a heraldikában az egyszerű és osztott címerekben minden üres tér mezőnek számít, és minden mezőt alapnak tekintenek, melyben van valamilyen címerábra. A van és a nincs kérdése ezen a ponton hermeneutikailag, az értelmezés és az interpretáció szempontjából határozza meg a pajzsban az osztóvonalak által keletkező alakzatok logikáját és jelöli ki helyüket a rendszerben. így pl. a von Schönfels család ezüsttel és feketével háromszor harántvágott címerében (13. ábra) vagy négy mező van vagy csak egy (potenciális) alap. Ha az alapnak az ezüstöt tekintjük, a mezőben két fekete harántcsík van, ha a fekete színt vesszük alapnak, a mesteralak a két ezüst harántcsík lesz. Lehetséges olyan értelmezés is, hogy a három vágás által négy mező keletkezett. Ezt azonban csak akkor látjuk megalapozottnak, ha az így létrejött mezők legalább egyikében külön címerábra is van. Itt kap külön jelentőséget azon kérdés vizsgálata, hogy egy mezőben van-e címerábra vagy sem. Lehetséges ugyanis olyan elrendezés is, amikor mindkét mázra ráhelyeznek egy vagy több címerábrát. Ilyen esetben az ezüst és fekete vágások együttesen képezik az adott címerábra (kétféle mázú: K) a/apját, és a pajzsban ekkor csak egy (kétféle mázú) mező jön létre. A leghelytállóbb megoldás tehát az, ha az ilyen típust kétféle mázú alapnak és nem (négy) külön mezőnek tekintjük. Ehhez hasonló szerkezetű alapot figyelhetünk meg a von Holtzendorf család címerében (13. ábra), ahol az ezüsttel és feketével négyeit mezők mindegyikére ráhelyezték a vörös pólyát. A vágás és a hasítás által négy mező keletkezett ugyan, ezek azonban a mesteralaknak (a pólyának) csak egyetlen (kétféle mázú) a/apját képezik. Ha tehát a címerábra a mezők mindegyikére rá van helyezve, azon nem mező, hanem alap funkcióban állnak, hiszen nincs kitüntetett címermező, következésképp osztatlan címer jön létre (EGY:3c); mező funkciójukat csak akkor szerzik vissza, ha közülük valamelyikben külön címerábra is van (OSZ:4b), hiszen ekkor azt feltételezhetjük, hogy a pajzson több címert egyesítettek, tehát osztott címer jött létre. Az említett két címertípus ezen az elméleti alapon egyesíthető, ami megadja az egyszerű és összetett címerek definícióját is. Ezután már azt a kérdést is vizsgálhatjuk, hogy a mezőkben elhelyezkedő címerábrák (címerképek) milyen szerepet játszanak az egyszerű és összetett címerek létrehozásában, s melyek ennek a törvényszerűségei. így pl. az Almásy család címerében (10. ábra) az üres pajzsba elsőként láthatólag az arany szarufát rajzolták be, és az egyszarvúakat a rendelkezésre álló hely (a pajzsmező oldalai és a fő címerábra közti szabad terület) és a szarufa helyzete (póza) szerint rendezték el. A címerképek (egyszarvúak) elhelyezését determináló tényező a pajzs által nyújtott tér és a (fő) címerábra helyzete, angol heraldikai értelmezés szerint 44 Gatterer 1774. 13.
